A tablettától a biológiai minireaktorig

– Mi intézetének kutatási profilja, és melyek a terület újdonságai?
– Foglalkozunk új gyógyszertechnológiai formulációk fejlesztésével, ezen belül a stabilitás, a tárolhatóság fokozásával, a csomagolóanyag, a segédanyagok kompatibilitásának kialakításával, továbbá különböző típusú farmakokinetikai vizsgálatokkal és a hozzá tartozó extrém érzékenységű és szelektivitású bioanalitikai módszerek fejlesztésével. Új típusú gyógyszerhordozók fejlesztése a hatóanyagleadás optimalizálásával szintén intézetünk fő kutatási profiljához tartozik. A korszerű gyógyszerészet ma már biológiai minireaktorokat állít elő, itt van például az ozmotikus retard tabletta, ami egyenletes hatóanyag-leadást és ezzel egyenletes vérszintet biztosít, sőt a beteg együttműködése is nő azáltal, hogy csak napi egyszer kell bevennie. A hatóanyag egy polimer burokban található, amelynek a tetejére lézerrel lyukat fúrtak. Vízzel bevéve a tablettát, a víz bediffundál a szemipermeábilis hártyán keresztül, és ahogy a polimer duzzad, a hatóanyag egyenletesen, nulladrendű farmakokinetikai profillal szabadul fel. Utána a külső burok a széklettel távozik. 

– Akkor ez az ideális gyógyszer.
– Az ötlet egyébként Nobel-díjat érdemelne. Alejandro Zaffaroni találta ki, kidolgozta a technológiát és eladta gyáraknak. Az, hogy az elmúlt 25 évben a gyógyszerek vérszintje exponenciálisan csökken, az részben az effektívebb molekuláknak, részben többek között az ilyen hatékony gyógyszerbevitelnek köszönhető. Ha például a retard tabletta ugyanazt a hatóanyagot hosszabb idő alatt adja le, akkor annak fajlagos koncentrációja adott pillanatban sokkal kisebb. Ezt az alacsony koncentrációt tizenöt évvel ezelőtt meg sem tudtuk mérni, mert nem volt hozzá megfelelő bioanalitikai technika. A farmakokinetikai és gyógyszermetabolizmus-vizsgálatok egyre nagyobb jelentőséggel bírnak. Az analitikai technikák, a különböző tömegspektrométeres eljárások forradalmi fejlődésének köszönhetően „belelátunk” a szervezet szöveteibe, folyadékaiba. A kutatás mára a molekuláris szintre tevődött át, ez új távlatot jelent a gyógyszerkutatásban, a gyógyszerhatás mechanizmusának a tisztázásában, a metabolitok receptorkötődésének felmérésében, a toxikus mellékhatások időbeli, térbeli előrejelzésében. Ugyanolyan paradigmaváltás határán vagyunk, mint amikor Wilhelm Konrad Röntgen zseniális ötletével az orvosi diagnosztika és terápia fényéveket lépett előre. De az egyéb hatékony gyógyszerbeviteli módok is csökkenthetik a szükséges gyógyszermennyiséget; például a vér-agy gát kikerülésére kiváló ötlet a polimer kontaktlencsébe helyezett gyógyszerhatóanyag, ami nem zavarja a fénytörést, egyenletesen szabadul fel, és a szem sűrű vérellátása révén könnyen bejut a központi idegrendszerbe. Szintén a „csomagolástechnika” újdonsága a vércukorszintet érzékelő mikrochippel ellátott, szabályozott hatóanyag-felszabadulást lehetővé tevő tabletta, vagy a mikroszámítógéppel összekötött fájdalomcsillapító tapasz. Ha a betegnek fájdalmai vannak, megnyomja a tapaszon található gombot, és annyi hatóanyag szabadul fel, amennyi az előző dózis metabolizációja után újra indokolt. Intézetünkben kutatjuk a termo-reszponzív anyagokat is: a szájba bevett folyadék a 36,5 fok hatására megszilárdul, feltapad a száj nyálkahártyájára, ahonnan egyenletesen adja le a hatóanyagot. Ezáltal a dozírozás jól szabályozható, a mellékhatások csökkenthetők, a terápia személyre szabható.

– Az ön egyik szakterülete a gyógyszerek és ételek kölcsönhatásának vizsgálata.
– Ez a farmakokinetika új irányvonala, a bioekvivalencia-vizsgálatok speciális válfaja. Szomorú tény, hogy ez a szakterület a világon mindenütt elhanyagolt volt, pedig ilyen vizsgálatok nélkül ma már gyógyszer nem törzskönyvezhető. Ennek az új tudományterületnek a fontosságát alátámasztja, hogy mind a hatóanyag-leadást, mind a felszívódást alapvetően befolyásolhatja az emésztőrendszerben lévő táplálék. Például a rostos étel korpuszkuláihoz hozzákötődhet a gyógyszer, vagy a tejben, joghurtban lévő kalcium és fehérje komplexet képezhet bizonyos antibiotikumokkal – mindkét folyamat megakadályozza a felszívódást. Ha ugyanazt a tablettát más-más folyadékkal veszi be a beteg (vízzel, grapefruit-lével), nem is hasonlít a hatóanyag farmakokinetikai görbéje. Ráadásul a világ különböző részein nem egyformák az étkezési szokások. Aki tenger mellett lakik, rengeteg halat eszik, ötször annyi fehérjéhez jut, míg egy déli országban a meleg miatt háromszor annyi folyadékot vesz magához és rengeteg gyümölcsöt fogyaszt. Ezekben több az ásványi anyag, viszont jóval kevesebb a fehérje. Az erős fűszerek indukálják a máj citokróm-P450 enzimrendszerét, ezáltal a gyógyszerek gyorsabban lebomlanak. Mégsem lehet országonként más vizsgálattal törzskönyvezni a szert, mert nincs az a cég, amelyik ezt meg tudná finanszírozni. Ezért az intézetben kidolgoztunk egy olyan technikát, ami jóval olcsóbbá teszi a gyógyszer- étel kölcsönhatások feltárását, mert nem szükséges hozzá klinikai vizsgálat. Ez egy analitikai módszer, kombinálva egy speciális in vitro kioldódás-vizsgálattal: szimuláljuk a gyógyszer kioldódását eltérő pH-jú közegekben, modellezve ezzel a gyomor-bélrendszer különböző sav-bázis viszonyait. A rendszerhez hozzáteszünk fehérjét, zsírt, szénhidrátot, tejet, és megnézzük, milyen típusú étel-interakció jön létre. Ez nemcsak jóval olcsóbb és gyorsabb, de etikailag is megfelelőbb. Gondoljunk például a gyermekekre, akiknél a fő táplálék a tej, ami millió gyógyszerkölcsönhatásra ad lehetőséget! Az in vitro modell és az in vivo lejátszódó események között nagyon jó a korreláció.

– A patikusnak van ideje arra, hogy átadja az ezzel kapcsolatos ismereteit a vásárlóinak?
 – Szerencsés helyzetben vagyunk, mert a Budapesten és Szegeden végzett gyógyszerészek az egyetemen kellő tudást gyűjtenek ahhoz, hogy a megfelelő ismeretek átadásával szolgálhassák a hozzájuk fordulókat. Különösen vidéken van ennek nagy jelentősége. Az igényes, szakmáját kiemelkedő színvonalon művelő orvos kellő időt-energiát fordít erre, a jó gyógyszerész szintén.