A neurodegeneráció mérséklése

 

Az újabb szerek közé tartozik az arimoclomol, amely a részletes celluláris analízisek tanúsága szerint stroke-ban fokozza a chaperon (dajkafehérje)-expressziót, csökkenti mind az apoptózisra kerülő sejtek, mind pedig a gyulladás kialakulásáért felelős mikroglia-sejtek számát, és – ami a legfontosabb – az új nyúlványokat képező neuronok mennyiségének növelésével segíti az idegszövet regenerációját. Az arimoclomol feltehetőleg a chaperonokat befolyásolva fejti ki hatását. A normális körülmények között a szervezet minden sejtjében megtalálható dajkafehérjék a károsodott, kóros térszerkezetű proteinek kijavításában játszanak szerepet. Az arimoclomol ily módon celluláris szintű védelmet nyújt a „félregombolyodott”, toxikus proteinekkel szemben, amelyeknek nagy jelentőséget tulajdonítanak bizonyos neurodegeneratív kórképek létrejöttében. Emellett az arimoclomol protektív hatást fejt ki a fizikai traumát szenvedett mozgatóidegekre, és kísérleti állatokban felgyorsította a sérült idegsejt regenerációját.

 

 

Az eddig más javallatokkal alkalmazott szerek között szétnézve elsőként a régi, jól bevált láz- és fájdalomcsillapítók hatóanyagára, az acetaminophenre bukkanunk, ami gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatásainál fogva alkalmas lehet a neurodegeneratív megbetegedések kezelésére is. A Journal of Neuroinflammation című lapban (2009;6:10) megjelent közleményükben texasi szerzők arról számolnak be, hogy az idegsejttenyészet acetaminophennel történő előkezelése javította a neuronok túlélését és csökkentette a gyulladásos citokinek és kemokinek expresszióját.

 

Egy másik nagy szercsoportnak, a koleszterincsökkentés céljából adott sztatinoknak is szerepet szánnak a neurodegeneratív kórképek kezelésében, hiszen például az atorvastatin eredményesnek bizonyult az agyi aneurizma megrepedéséből adódó subarachnoidealis vérzés szövődményeinek kivédésében. A szer neuroprotektív hatása ez esetben azon alapszik, hogy profilaktikus alkalmazás esetén csökkenti a veszélyes agyi érgörcsöt, enyhíti az agyszövet ödémás duzzanatát és megőrzi a vér– agy gát permeabilitását. A BMC Neuroscience című lap cikkének (2009;10:7) szerzője úgy véli, a profilaktikus sztatinterápia jótékony hatása mögött az állhat, hogy az atorvastatin a kaszpázdependens proapoptotikus utak blokkolása révén gátolja az idegsejtek programozott halálát.

 

A súlyos égési sérülés okozta agyi gyulladás legyőzésében kaphatnak szerepet a hormonzavarokban eddig is széles körben alkalmazott ösztrogénkészítmények. A Journal of Neuroinflammation című lapban olvasható állatkísérletes eredmények (2009;6:30) szerint a szövet teljes vastagságára kiterjedő harmadfokú égést követően kísérleti állatoknak adagolt 17-béta-ösztradiol enyhítette az agyi gyulladást és gátolta az apoptózis aktiválódását.

 

 

Nemcsak a gyógyszerek, hanem táplálékaink alapvető alkotóelemei is rendelkezhetnek neuroprotektív sajátosságokkal. A sclerosis multiplex lefolyása és súlyossága például igen széles egyedi változatosságot mutathat, és a különbségek hátterében felmerült a tápanyagok és a vitaminok befolyásoló szerepe. Az erre irányuló kutatások igazolták a várakozást, hiszen egy huszonhárom alkotóelemre kiterjedő vizsgálat megerősítette, hogy többek között az elégtelen magnézium-, kalcium- és vasbevitel is közrehat abban, ha az alapbetegség szekunder progresszív formában jelentkezik. A Nutrition Journal című lapban nyilvánosságra hozott holland vizsgálat (2009;8:36) szerint a sclerosis multiplexben szenvedő betegek összességében kevesebb folsavat, magnéziumot és rezet fogyasztanak, mint az átlagnépesség tagjai, és esetükben a folsav-, magnézium-, cink- és szelénbevitel nem éri el az ajánlásokban szereplő napi mennyiséget. Mindezek alapján a kutatók úgy vélik, hogy a szervezetbe jutó magnézium, kalcium és vas mennyisége összefüggésben állhat a neurodegeneráció fokával, ennélfogva a sclerosis multiplex progressziójával, így talán ezek megfelelő mennyiségben való biztosítása lehet a krónikus neurodegeneratív kórkép első hatásos neuroprotektív terápiája.

 

A legfrissebb eredmények rövid és némiképpen önkényes tallózása alapján is látszik, hogy az akut és krónikus neurodegeneratív kórképek neuroprotektív kezelésével kapcsolatos kutatások példátlanul sok irányban indultak el, ami reményt nyújt arra, hogy egy vagy több úton hamarosan elérkezünk végre a mindennapi klinikai gyakorlatban is működőképes neuroprotekcióhoz.
 

Forrás: Dr. Simonfalvi Ildikó, Medical Tribune