A klinikai pszichológia változatos élete
Az Újrakezdés és megújulás: A klinikai pszichológia változatos élete című rendezvény keretein belül emlékeztek meg arról, hogy 20 éve, 2002-ben csatlakozott a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karához a Klinikai Pszichológia Tanszék.
Ünnepi beszédében dr. Perczel-Forintos Dóra, a Klinikai Pszichológia Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára felidézte a 20 évvel ezelőtti integrációt, amikor szervezetileg a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karához (ÁOK) került az intézmény. „Mindkét alkalommal, amikor ideköltöztünk – először a Tömő utcába, majd az Üllői útra –, a klinikai pszichológia sajátos igényeinek megfelelően kialakított és felújított épület várt minket, ahol nemcsak dolgozni lehetett, de amit meg is lehetett tölteni élettel” – emlékezett vissza. Külön kitért a klinikai pszichológia legnagyobb alakjaira, akik fontos szerepet játszottak abban, hogy a tudományág a pszichiátriából kiválva a betegellátás, az oktatás és a kutatás terén is önálló szakmává váljon: méltatta Mérei Ferenc, Szakács Ferenc, valamint Bagdy Emőke alakját is.
Dr. Perczel-Forintos Dóra szerint az egyetemi integráció egyrészt önállóságot hozott, hiszen hamar kiderült, milyen hatalmas igény van a klinikai pszichológiára, másrészt pedig kilépést a pszichiátriából a többi terület, így a nőgyógyászat, a belgyógyászat, a bőrgyógyászat vagy épp az aneszteziológia felé. Az egyetemhez való csatlakozással az itt zajló munka hangsúlya a pszichodiagnosztikáról és személyiségvizsgálatról áttevődött az intervencióra és a pszichoterápiára, emellett pedig az integráció minőségbiztosítással, hatékonyságvizsgálattal és a szakképzés modernizálásával is járt – tette hozzá.
A terápiás intervenciók, a szupervíziós óraszám növelése, könyvek írása, fordítása és szerkesztése mellett a tanszékvezető kiemelte az itt folyó tudományos munkát is. „Amíg a pszichiátria pszichés zavarok diagnózisával és kezelésével foglalkozik farmakoterápiával és pszichoterápiával, addig a klinikai pszichológia célja a személyiség vizsgálata, annak a megértése, hogy az egyén élettörténetében miért éppen most, miért éppen ez a betegség alakul ki, miért lesz valaki migrénes, depressziós vagy szerfüggő és miért nem más betegséggel küzd. Másik célja segíteni a személyt önmaga megértésében, a változásban, a traumákkal való megküzdésben, reálisabb helyzetértékelésben és legfőképpen a valóság elfogadásában, amely lehet, hogy nem tökéletes, de attól még lehet egész elviselhető és elfogadható” – mutatott rá, majd köszönetet mondott az egyetem egykori és jelenlegi vezetőinek, dr. Sótonyi Péter és dr. Tulassay Tivadar rector emeritusoknak, dr. Merkely Béla rektornak és dr. Kellermayer Miklósnak, az ÁOK dékánjának.
