A depresszió három altípusát különítették el
Mágneses rezonancia (MRI) és kérdőíves vizsgálatok segítségével több mint 3000 változó alapján a depresszió három altípusát különítették el japán kutatók. Az egyik altípus különösen érdekes, mivel az ebben szenvedő betegek nem reagálnak a szelektív szerotoninvisszavétel-gátló gyógyszerekre.
Az Okinawai Tudomány- és Műszaki Egyetem, a Nara Tudományos és Műszaki Kutatóintézet, valamint a Hiroshimai Orvostudományi Egyetem együttműködése során először sikerült megkülönböztetni a depresszió három altípusát, melyek közül az egyik nem kezelhető szelektív szerotoninvisszavétel-gátlókkal (SSRI-kkel). A Scientific Reports folyóiratban megjelent cikk az alábbi linken érhető el: Tomoki Tokuda et al. Identification of depression subtypes and relevant brain regions using a data-driven approach, Scientific Reports (2018). DOI: 10.1038/s41598-018-32521-z.
A kutatás során 134 személyt vizsgáltak meg, a csoport felét újonnan diagnosztizálták depresszióval, a másik felénél nem állapítottak meg depressziót. Első körben vérvizsgálatot végeztek, majd egy kérdőívet kellett kitölteniük, amelyben alvási szokásaik, stresszterhelésük és egyéb mentális egészségi állapotuk felől érdeklődtek a kutatók. Ezt követően MRI-vizsgálatot végeztek el a betegeken, melynek során a teljes agyat lefedő 78 régiót vizsgáltak annak érdekében, hogy megfigyeljék, hogyan korrelálnak az egyes agyi régiók tevékenységei.
A vérkép, a kérdőív és az MRI-vizsgálat alapján a kutatóknak minden személyről 3000 változó állt rendelkezésükre, ez olyan sok volt, hogy a kutatást vezető dr. Tomoki Tokuda statisztikus professzornak új matematikai módszert kellett kifejlesztenie az egyes klaszterek elkülönítésére. Az adatok végül 5 klasztert alkottak, melyekből 3 volt jellemző a depressziósokra.
A három alcsoportot legjobban megkülönböztető két tényező egyrészt a gyermekkori trauma, másrészt a különböző agyi területek közötti funkcionális összeköttetés volt. A kutatók szerint az anguláris gyrust is magukba foglaló funkcionális összeköttetéseknek döntő szerepük volt abban, hogy a beteg reagál-e az SSRI-kkel végzett kezelésekre, vagy nem. Azok a betegek, akiknél mind gyermekkori trauma, mind az anguláris gyrus funkcionális összeköttetése megfigyelhető volt, nem reagáltak az SSRI-kre, míg a másik két alcsoport (ahol vagy a gyermekkori trauma, vagy az anguláris gyrus funkcionális összeköttetése hiányzott) jól kezelhetőek voltak az SSRI-kkel.
A kutatás nemcsak hogy első alkalommal különböztette meg a depresszió különböző altípusait, hanem fontos háttérben húzódó tényezőkre, valamint új terápiás megközelítések kifejlesztésének szükségességére is rámutatott.
