A cukorbaj megöli a lábat

Gyorsan és észrevétlenül pusztítja el a láb „biztonsági jelzőrendszerét”, az idegeket a cukorbetegség. A bajra figyelmeztető jel, lényegében észrevétlen marad – idézi a lap Weltner Jánost, a Semmelweis Egyetem sebész főorvosát.

Az egészséges ember, ha sokáig áll egyhelyben előbb-utóbb önkéntelenül is megváltoztatja a terhelést, és az egyik lábáról rááll a másikra, hogy ne ugyanazt a pontot nyomja tartósan a testsúlya. Amikor alvás közben elfelejtünk megfordulni, és elzsibbad egy-egy végtagunk valami hasonló történik, mert az egy pontra nehezedő testsúllyal tartósan összenyomjuk a szöveteket, ott rossz lesz a vérkeringés, ami kiváltja a zsibbadás, a nyomás érzését. A cukorbeteg nem veszi észre se a zsibbadást, se a fájdalmat. A nyomás adódhat a normális testsúlyból, de különösen a túlsúlyból, egy rossz cipőből, vagy a láb bármely okból kialakuló túlterheléséből.

A kis erek rossz állapota, szűkülete miatt a szövetek vérellátása már egyébként is rossz, ezért az egészséges láb bőre számára még elviselhető nyomás, a cukorbetegnél a vérellátás megszűnését okozhatja. A bőr a legnagyobb nyomásnak kitett részen elhal. A helyén fekély  alakul ki melyben a baktériumok könnyen elszaporodnak, kezdetben helyben, gyakran viszont tovaterjedő gyulladást okoznak. Ha a seb fertőződését egy virulensebb baktérium okozza, akkor az gyorsan tovaterjed a szövetekben, és időnként olyan életveszélyes vérmérgezéses állapotot okozhat, ami miatt amputálni kell a lábat. A hazai évi többezres amputáció jelentős része a cukorbetegek szövet- és idegkárosodása miatt történik – olvasható a nol.hu-n.