Vizitdíjat szednek a pilisi betegektől
A 168 óra szerint hatványozottan sújtja őket az önkormányzat által kiszabott egészségügyi költség-hozzájárulás, vagy ahogy az emberek hívják: vizitdíj.
Pilis városa sok dologban hasonlít más magyar településekre: hatalmas szakadék tátong az átlagos helyzetű lakosok és a szegények között. Az átlagos pilisi polgár lakásában például van vezetékes víz, csatornába folyik a szennyvize, van út, amelyen közlekedni tud. A pilisi gettó viszont – út híján – eső után sárban úszik, hőségben meg ellepi a por. A családok komfort nélküli viskókban húzzák meg magukat – hasonlóan települések ezreihez. Az ország így szakad végérvényesen ketté.
Ahol az út véget ér, megszűnnek a szolgáltatások is, a pilisi gettó gyermekei nem a község jól felszerelt, minőségibb oktatását nyújtó iskolájába járnak, hanem a szegényeknek fenntartottba. Az itteniek egészségi állapota is sokkal rosszabb, mint az átlagos pilisi polgároké.
Emiatt hatványozottan sújtja őket az önkormányzat által kiszabott egészségügyi költség-hozzájárulás, vagy ahogy az emberek hívják: vizitdíj.
Amíg a 2007-ben a sokszor liberálisként átkozott egészségügyi reform keretében bevezetett – de a népharag által gyorsan elsöpört – vizitdíj megfizetése alól automatikusan felmentés kaptak a gyerekek, a krónikus betegek és a szociálisan rászorulók, addig Pilis községben a díjat mindenki köteles megfizetni. Legalábbis a gyakorlatban ez a helyzet, mert bár a vonatkozó rendelet biztosítja az elvi lehetőségét annak, hogy hosszú betegségben szenvedő emberek polgármesteri kegyben részesüljenek, és megkapják a díjfizetés alóli felmentést, a pilisi cigányok által lakott településrészen mindössze egy-két ember kap kibúvót, és ők is csak esetlegesen. Az emberek valójában nem is tudnak arról, hogy élhetnének a kedvezménnyel, a polgármesteri hivatal pedig – nemtörődömségből vagy szándékosan – nem igyekszik a díj megfizetése alól mentesíteni a rászorulókat.
Nótár Ilona egészségügyi szakértő – aki jól ismeri a településen élő romák életkörülményeit – a 168 Órának azt mondta, a krónikus betegségek miatt egy-egy családnál a 300 forintos vizitdíj egy hónapban akár 2-3 ezer forintos költséggé duzzadhat. Nótár Ilona megerősítette: nincs a köztudatban, hogy van lehetőség kedvezményt kérni. Felháborítónak tartja, hogy kismamáknak, gyerekeknek, krónikus betegeknek is fizetniük kell. Hiszen ezeken a telepeken az emberek komfort nélküli laminált faházakban, víz- és gázszolgáltatás nélkül élnek, gyakoriak az asztmatikus megbetegedések, a felfekvés, az ekcéma és a TBC is.
