Veszély fenyegeti a sürgősségi ellátást

Keményen és aktívan vegyenek részt az alapellátási koncepció és a hozzá kapcsolódó alapellátási törvénycsomag vitájában, amely most zajlik a minisztériumban – javasolta a sürgősségi szakma képviselőinek dr. Cserháti Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) miniszteri biztosa az MKSZ kongresszusának sürgősségi szekciójában, mert úgy vélte, ezzel még sokat lehet javítani az alapellátási ügyelet és a sürgősségi ellátás kapcsolatán. Figyelmeztette a szakembereket arra is, hogy készülőben van egy, a minimumfeltételeket érintő módosító csomag is, mert a Megyei Egészségügyi Egyeztető Bizottságok (MEEB) felől tömegesen érkeznek jelzések a döntéshozóhoz a minimumfeltételek felpuhítása érdekében. A sürgősségi ellátás területén különösen oda kell figyelni erre, mert a menedzsmentek idegen testként tekintenek a sürgősségi betegellátó osztályokra, így a sürgősség területén „nem kicsi veszély fenyegeti a szakmai ellátást a minőség szempontjából”.

Balszerencsés az alapellátás érdekeltségi rendszere, ez az oka annak, hogy a háziorvosok tömegével lökik be azokat a betegeket a sürgősségi ellátásba, akiket a szakrendelőkben nem tudnak fogadni. Cserháti Péter kiemelte a közép-magyarországi régió súlyosan rossz helyzetét is, hiszen ez a térség nem részesülhetett a korábbi uniós forrásokból. Mint mondta, egyelőre visszhang nélkül maradt, hogy a Magyar Közlönyben múlt héten megjelentek az EFOP pályázati kiírások (154 milliárdból 18,1 milliárd juthat az egészségügynek); ezek okos felhasználása adhat némi reményt az eddig hátrányban lévő régiónak is.

Nem a széles nyilvánosság előtt, hanem a szakmán belül kellene rendezni a sürgősségi betegellátás vitás kérdéseit – legalábbis ezt javasolta dr. Varga Csaba, az Egészségügyi Szakmai Kollégium Oxyológia (sürgősségi orvostan) tagozatának elnöke, aki a MadicalOnline korábbi írására célozva megjegyezte, a szakmai megosztottságot növeli, ha a média arról cikkezik, hogyan rúgta össze a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke a port a Magyar Sürgősségi Orvostani Társasággal (MSOTKE). A felvetésre Éger István MOK-elnök úgy reflektált, hogy direkt reagált provakatívan az MSOTKE és az MKSZ sürgősségi ellátásról szóló közös állásfoglalására, hogy ezzel a szakmapolitika figyelmét is felhívják arra: baj van, a területtel foglalkozni kell. Mint fogalmazott, az állásfoglalás kiadásának örült, az abban foglaltaknak nem, és ezt a véleményét osztotta dr. Balogh Sándor, az OTH Alapellátási és Ellátásszervezési Főosztályának vezetője is, aki szerint a nyilatkozat állásfoglalásra alkalmatlan vitaanyag.

Zuhanó repülőgép volt az Országos Mentőszolgálat (OMSZ), amikor a becsapódás előtt átvette az irányítást – legalábbis így emlékezett vissza a szolgálat főigazgatója, dr. Burány Béla. A mentésirányítási fejlesztési projekt (MIR) már eddig is sokat javított az OMSZ logisztikai munkáján, ám a cél, hogy 15 percnél hamarabb érkezzenek ki a segítséget kérő beteghez. A helyszíni szakmai tevékenységet is folyamatosan ellenőrzik, így került fókuszba a sürgősségi légútbiztosítás kérdése, ugyanis kiderült, hogy sokan kompetencia nélkül is végeztek RSI-t (Rapid Sequence Induction/Intubation), ezért revidiálták az eljárásrendet. Az eszközparkbővítés köréből kiemelte a mentőautók TTEKG-val való felszerelését, ami egyenesebb betegutakat, és jobb túlélési mutatókat eredményezett. Idén a MIR további erősítésére, a bajtársak szintfelmérésére készülnek, hogy célzottabban tudják tervezni a továbbképzéseket. A főigazgató arra is kérte a hallgatóságot, hogy ne higgyenek el mindent, amit a médiában az OMSZ-ról hallanak, mert ott „bárki bármit hazudhat”. A médiapereket elindították, ám ezeknek csak évek múlva lesz eredményük, a szolgálat repülőgépe emelkedőben van, aki arra fel szeretne még kapaszkodni, most kell megtennie, mert hamarosan olyan sebességre kapcsolnak, amikor erre már nem lesz lehetőség. Kérdésre válaszolva Burány Béla kifejtette azt is, egyetértenek azzal, hogy a fővárosi régióban 3+2 sürgősségi centrumot jelöljenek ki, azonban a mentőszolgálat szempontjából az a lényeg, hogy fix pontok legyenek, ahová vinni tudják a beteget, és ott át is veszik tőlük.

Csak pénzzel találhatnak ki az adósságspirálból

Az adósságspirál miatt válságba jutott intézmények helyzetét kezelni kell, egyelőre azonban csupán adósságrendezésről lehet szó, hiszen a konszolidáció azt jelentené, hogy a tartozások kiegyenlítését követően a probléma többé nem jelentkezik – mondta Molnár Attila, Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének elnöke a konferencia szakmapolitikai fórumán. Pozitívum, hogy a miniszterelnökség helyett immár az EMMI dönt a kórházak adósságának csökkentésére szánt 60 milliárd forint elosztásáról, azonban ahhoz, hogy az intézmények meg tudják őrizni nullszaldójukat, többletforrást kell biztosítani az ágazatnak. Ismételten és nyomatékosan hívta fel a figyelmet arra, hogy a rezidensek és ápolók bérhelyzetének javítása mellett a kórházak műszaki és gazdasági dolgozóinak fizetését is emelni kell, mert munkájuk a betegellátáshoz nélkülözhetetlen.

A döntéshozó egyelőre csak a kórházak adósságával foglalkozik, és nem készíti fel a fekvőbeteg- és alapellátás strukturális átalakítása miatt várható tömegek fogadására a szakrendelőket – erről már Lehoczky Péter, a Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség elnöke beszélt, felhívva a figyelmet, hogy az ágazati vezetés által preferált lakosságközeli ellátás sem valósítható meg a járóbetegellátók nélkül. Az nem kérdés, hogy szükség van struktúraváltásra, azt azonban a mindennapi ellátást gyakorlók szakmai szempontjai és javaslata alapján kell végrehajtani, és nem felülről érkező dekrétumokkal – vélekedett dr. Gál János professzor, az Egyetemi Klinikák Szövetségének titkára. Példaként említette az egyetemekre nemrégiben kinevezett kancellárokat, akik lehetnek bármilyen jó szakemberek, az egészségügyről fogalmuk sincs, pénzügyi döntéseik következményéért viszont a klinikák vezetőinek kell vállalniuk a felelősséget. Ehhez csatlakozva Bugarszky Miklós, a Magyar Ápolási Egyesület elnöke Rétvári Bencét, az EMMI parlamenti államtitkárát idézte, aki korábban arról beszélt, hogy az egészségügy működőképességének biztosítása a kormány feladata, ezzel szemben a valóság az, hogy ennek teljes felelősségét az ágazatban dolgozók viselik.

Undorodunk ettől a rendszertől – foglalta össze egy mondatban a Magyar Rezidens Szövetség (MRSZ) véleményét a hálapénzről dr. Dénes Tamás, a szervezet elnöke, aki szerint a paraszolvencia bármiféle törvényi legalizálása elfogadhatatlan. Ehhez csatlakozva az EGVE elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak az orvosok, de a betegek is a hálapénz rendszerében szocializálódtak, a rossz beidegződések csak úgy szüntethetőek meg, ha a páciensek is tudják, mely szolgáltatásokat vehetik igénybe a közfinanszírozott ellátásban. A fórum zárásaként dr. Velkey György, a MKSZ elnöke arról beszélt, hogy a szakma vészkiáltásainak a társadalomhoz is el kellene jutnia, hogy ott is prioritásként jelenjen meg az egészség ügye.

Várólista: még mindig ott a kockás füzet

Arról nem beszélt Mészáros János, az egészségügyért felelős államtitkár kabinetfőnöke a kongresszus egynapos ellátásokról és várólistákról szóló szekciójában, hogy mikor mentesítik a teljesítményvolumen-korlát (tvk) alól az egynapos sebészeti ellátásokat, annyit viszont elárult, hogy a vonatkozó jogszabályt, a 43/1999-es kormányrendeletet úgy módosítják, hogy érdekeltté tegyék az intézményeket abban, hogy ezt az ellátási formát válasszák, tehermentesítve az aktív fekvőbeteg-ellátást. A szakpolitikus szerint nemcsak a jogszabály, de az egynapos sebészet szabálykönyve is frissítésre szorul, ahogyan a működési feltételeket is biztosítani kell az intézményeknek. Tervezik azt is, hogy az Egészségügyi Szakmai Kollégiumban (ESZK) önálló tagozatot kap a szakterület. A szakpolitikus emlékeztetett arra, hogy az előző ciklusban a szakmapolitikai szabályozási rendszer módosításával – elsősorban a struktúra- és funkcióváltó intézményeknél – sikerült elérni, hogy preferálják az egynapos sebészetet, bár a nem megfelelő presszió miatt a 2011-es felfutást követően most érzékelhető némi megtorpanás.

A 48 órán belül befejeződő kórházi ellátások egynapos sebészeti ellátás keretében is történhettek volna – állapította meg Farkas Mariann, az OEP finanszírozási főosztályának vezetője, aki elmondta, a rendelkezésre álló, 2 milliárd forintnak megfelelő tvk felhasználása országosan heterogén, míg Észak-Magyarországon a kihasználatlanság, addig az Észak-Alföldön a túlteljesítés a jellemző, és mindösszesen 220 ezer esetet regisztrál évente a pénztár. A megyei elosztás vizsgálatakor az is kiderült, hogy Fejér és Hajdú-Bihar megye, valamint Budapest a megyehatárokat átlépő betegeket is nagy számban fogad. Az ellátási forma térnyerésének érdekében az OEP a vonatkozó jogszabály felülvizsgálatát szorgalmazza, hogy mely beavatkozásokkal bővíthető az egynapos sebészeti ellátások köre, illetve melyek azok, amelyeket ki kell emelni onnan. A 6-12 órás ellátásra kellene ösztönözni az intézményeket – javasolta dr. Horváth Zsolt, a Kecskeméti Megyei Kórház orvosigazgatója, aki azt emelte ki, egységes osztály- és műtőstruktúra kiépítésére, és egyöntetű minőségbiztosítási rendszer kidolgozására lenne szükség, ahogyan az önálló szakmakód megadása, valamint a járó- és fekvőbetegellátásban végzett beavatkozások finanszírozása közötti különbség eltörlése is halaszthatatlan.

A várólisták csökkentésére tavaly év végén egy, idén újabb ötmilliárd forintot szántak a központi büdzséből; az összegek felhasználásáról Kiss Zsolt, OEP stratégiai és szakigazgatási főigazgató helyettese számolt be. A listák felülvizsgálatakor kiderült, a várakozó betegek mindössze negyven százaléka műthető, 4,5 százalékuk szakmai okokból nem operálható, húsz százalék pedig nem tart igényt a műtétre. A tervek szerint a várólisták csökkentésének ellátásszervezési feladataiba bevonnák a MEEB-eket is, de azoknak az intézményeknek, amelyek potenciális kapacitásokkal rendelkeznek az érintett szakmákban, részt kell venniük a programban. Jelenleg 45 ezer beteg szerepel a váró-, 9 ezer pedig az előjegyzési listákon, a legtöbb pénzt a csípő- és térdprotézis beültetésre a rendelkezésre álló forrásból, a cél az, hogy csak az a páciens szerepeljen a várólistán, aki valóban rászorul, egyben alkalmas is az operációra.

Ma is létezik a kockás füzet, hiába van online jelentési kötelezettség – közölte Zétényi Ágnes, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház finanszírozási csoportvezetője, aki szerint az adatok csak akkor kerülnek fel a központi várólistára, amikor többlet tvk-t kaptak az intézmények. Problémaként vetette fel azt is, hogy a műtétek a beteg kérésére korlátlan számban halaszthatóak, és a szabad orvosválasztás is akadályozza a várakozók számának gyors csökkentését.