Varga Péter Pál levelét megírta – formálisan is leköszönt az ügyvezető
Varga Péter Pál levélben köszönt el a Budai Egészségközpont és a Gerincgyógyászati Központ munkatársaitól, írja az Infostart.
Az egyik legnagyobb és legrégebbi magán-egészségügyi intézmény, a 2001-ben alapított Budai Egészségközpont (BEK) nem kizárólag magánegészségügyi szolgáltatásokat nyújt: a 2005 óta a BEK által üzemeltetett Országos Gerincgyógyászati Központ Királyhágó utcai központi kórházában közfinanszírozással látják el és operálják a legsúlyosabb gerincbetegeket. Ez a tevékenység a továbbiakban is zavartalanul működik majd.
Az alapító-gerincsebész augusztusban tulajdonosként kiszállt ugyan a Budai Egészségközpontból, de december 31-ig a társaság ügyvezető igazgatója és a menedzsment tagja maradt. Az év végével azonban a társaság vezetéséből is távozik. 2021 decemberében – az Infostart szerint – az alábbi levéllel köszönt el munkatársaitól.
„A kompetenciáról
A polgár, mint egyén értékének meghatározására, társadalmi hasznosságának megítélésére a társadalom többféle értékmérőt alkalmaz. Különböző történelmi korok különféleképpen dolgozzák fel ezt kérdéskört, mégis az írott történelem kezdetei óta van egyfajta egyetemes értékmérő, amely az emberi társadalomban szélesebben is elfogadott. Ez az értékmérő az egyénnek a saját közösségéhez való hűségéről, lojalitásáról szól , s történelmileg a “nemzet” és a “haza” fogalmának kialakulásával különös értékkel ruházódott fel. Patriotizmusnak hívjuk ezt, s az értelmező szótári meghatározás helyett hadd emeljem ki a kifejezés általános erkölcsi tartalmát: a saját érdekünk tudatos háttérbe helyezését nemzetünk és országunk közösségi érdekei mögé, az ezen elv mentén megélt hétköznapokat és az ezzel jellemezhető teljes életutat.
Az egyén patriótaságának mibenléte, milyenségének bizonyítása azonnali és egyértelmű helyet jelöl ki számára a közösségben. Cicero például védőbeszédeit elkezdve mindig védence nagyszerű patrióta erényeit ecsetelve igyekezett belopni őt hallgatósága szívébe, míg vádbeszédeit előszeretettel kezdte olyan példák felsorolásával, amik a vádlott patrióta voltát megkérdőjelező korábbi cselekményeit listázták. A modern kori társadalmak is a patrióta viselkedésben látják az erkölcsi megfellebezhetetlenség bizonyítékait, természetesen az egyes korok uralkodó nemzeti ideológiájában megfürdetve.
Vészterhes időkben mindenki könnyen tudja demonstrálni patriótaságát például válságok, háborúk esetén a hazát vagy a nemzetet fenyegető elementáris erőkkel való szembeszegülés valamilyen formájában. Ha viszont a békeidőket analizáljuk, vajon hogyan tudjuk eldönteni, ki patrióta, ki nem, vajon a polgár számára milyen lehetőségek adódnak hazafiságának demonstrálására?
Korunkban a politikai marketing soha nem látott mértékű befolyással bír a társadalom befolyásolására, az egyén és a társadalom közti kapcsolat manipulálására. Nehéz eligazodni a társadalomra napi szinten hatalmas volumenben zúdított információk és dezinformációk tengerében, hiszen ezek nagy része pont a mi fő kérdésünkkel foglalkozik: a mi időnkben és a mi országunkban ki a patrióta, és ki az, aki semmiképpen nem felel meg a kívánatos kritériumrendszernek. (Jelen írás igyekszik függetleníteni magát ettől az intellektuális agressziótól.)
Magam nagyon régóta hiszek abban, hogy a társadalom számára hasznos kompetenciát építve tudok leginkább megfelelni az általam kívánatosnak vélt patrióta magatartásmintának. A “kompetencia” általános értelmezéséből én a hozzáértést (voltaképp “szakértelemként” használva a kifejezést) emelném ki.
Érdekes gondolatot idéznék, amit én Kopátsy Sándor közgazdásztól hallottam. Az egyén társadalmi hasznosságát vizsgálva arra jutott, hogy ez három tényező szorzataként jellemezhető. Az első a veleszületett tehetség, kreativitás, a második a szerzett tudás, a harmadik pedig az egyénre jellemző morál. Míg az első kettő mindig pozitív előjelű, a morál természetszerűleg lehet negatív is. Tehát ha valaki nagy tehetséggel megáldva születik és nagy szerzett tudást halmoz fel, pozitív morál esetén igen hasznos tagja lehet a társadalomnak, de ha a nagy tehetség és nagy tudás (bármely csekélyen) negatív morállal társul, az a személy a társadalom számára egyértelműen káros szereplő.
Fontosnak látom leszögezni, hogy a kompetencia kérdéskörében a pozitív morált alapvetésnek tartom.
Az egyén sokat tehet saját kompetenciájának fejlesztéséért. Szakértelmet építhet, az univerzális emberi tudásanyagban elmélyülve juthat el a megismerés magasabb szintjeire.
(Frank Zappa, a rock-korszak egyik legnagyobb gondolkodója figyelmeztetett arra, hogy az információ az nem egyenlő a tudással, a tudás nem jelent önmagában bölcsességet, s a bölcsesség nem azonos az igazsággal.)
A kompetens ember saját kompetenciáját megosztva másokkal kompetencia-központokat hozhat létre, ami a kompetencia-transzfer révén akár nagy iskolák, műhelyek kialakulásához vezethet.
A társadalom felfogható kompetencia-központok hálózataként is, amelyek nemcsak napi szinten operatíve működtetik a társadalmat, de a progresszió motorjai, a nemzet jövőjének letéteményesei.
Az ebben a folyamatban résztvevő egyén saját megközelítésemben megfelel a jó patrióta kritériumainak. Hozzájárulása a nemzet fejlődéséhez és pozitív jövőképéhez egyértelmű, ugyanakkor nélkülözhetetlen az ország sikeres működéséhez napi és történelmi szinten egyaránt.
Ebből a gondolatmenetből logikusan következik, hogy egy ország kormányának alapvető kötelessége egyfelől az egyéni kompetenciák megszerzésének és fejlesztésének intézményes támogatása, másfelől a kompetencia-központok létrejöttének segítése, akár a kormány általi létrehozása, fejlesztése, egymás közti együttműködésük folyamatos támogatása. Az a kormány, amely ezt a feladatot eredményesen ellátja, jogosan várja el a patrióták támogatását, míg amely kormány ezen a területen képtelen teljesíteni, méltó a bukásra.
Az OGK kétségkívül kompetencia-központ szerepet tölt be. Munkatársai kompetens szereplők, vagy jó úton vannak abba az irányba, hogy azzá váljanak.