„Upsz” – mondták a telefonba, miután belehalt az ellátatlanságba
A Direkt36 tényfeltáró riportja egy 89 éves asszony tragikus halálán keresztül mutatja be a magyar sürgősségi ellátás rendszerszintű problémáit.
A 89 éves, kora ellenére kifejezetten aktív Piroska 2024 szeptemberében, otthoni kertészkedés közben lett rosszul: sugárzó háti fájdalomra és fulladásra panaszkodott. Bár a mentők gyorsan a Szent Imre Kórház sürgősségi osztályára szállították, az asszony néhány órával később, miután a kórházi várakozást feladva hazament, szívinfarktusban életét vesztette. A tragédia rávilágít a diagnosztikai mulasztásokra és az egészségügyi rendszer túlterheltségére.
Piroska hiába jelezte a mentőknek és a kórházi triázs-ápolóknak is a típusos tüneteket – mellkasi szorítás, légszomj, halálfélelem –, a kórházi dokumentációba ezeknek csak egy része került be. A triázslapon a légszomjat (dyspnoe) kifejezetten tagadták, a mellkasi fájdalmat pedig nem rögzítették, helyette a beteg visszatérő böfögését hangsúlyozták. Annak ellenére, hogy Piroska maga is kérte, és barátnője (egy volt ápoló) is gyanakodott a szívére, nem végeztek EKG-vizsgálatot. Amikor az asszony EKG-t kért, az ápoló elutasítóan annyit válaszolt: „Majd én tudom, hogy mit lenne jó.” Fájdalomcsillapítót sem kapott, mondván, azt otthon kellett volna bevennie. Az esetet „kevésbé sürgősnek” minősítették, és 6-8 órás várakozást jósoltak, mielőtt orvos látná.
A tehetetlenség és a megalázó bánásmód miatt Piroska saját felelősségre távozott. Éjfél körül otthonában összeesett és meghalt. Percekkel a halál beállta után hívták a kórházból a vérvizsgálat eredményével: „Hozzák vissza a mamát, mert súlyos infarktusa van.” Amikor a fia közölte, hogy már késő, a válasz csak ennyi volt: „Upsz.”
A riportban megszólal Svéd Tamás, aMagyar Orvosi Kamara (MOK) főtitkára, aki rávilágított a sürgősségi ellátás kritikus állapotára. Kiemelte, bár pontos, friss statisztika nincs, a sürgősségi osztályokról becslések szerint több száz szakorvos hiányzik. A kórházi osztályok zsugorodása miatt a sürgősségin „torlódnak” a betegek, mert nincs hová továbbküldeni őket, pótágyak pótágyán fekszenek az emberek. A kórházak tartozásai miatt nem jut pénz modern diagnosztikai eszközökre, ami lassítja a betegutakat.
A tragédia utáni vizsgálatok és nyilatkozatok éles ellentétben állnak a család tapasztalataival. A Belügyminisztérium válaszában hárította a konkrét felelősséget, kijelentve, hogy a fejlesztéseknek köszönhetően a sürgősségi ellátás „jelentősen megerősödött és gyorsabbá vált”. Állításuk szerint ma Magyarországon minden beteg megkapja a megfelelő, szakszerű ellátást.
A Szent Imre Kórház belső vizsgálata megállapította, hogy szakmai mulasztás nem történt. A konkrét kérdésekre (miért nem volt EKG, miért maradtak ki tünetek a beteglapról) nem válaszoltak.
Az Országos Kórházi Főigazgatóság mély hallgatásba burkolózott, a Direkt36 megkeresésére nem küldtek választ. Az NNGYK, amelyhez a család panasszal fordult, többször meghosszabbította a kivizsgálási határidőt, majd 2025 novembere óta érdemi tájékoztatás nélkül „eltűnt” az ügyben.
Piroska esete nem csupán egy egyéni tragédia, hanem látlelet a magyar egészségügyről, ahol a protokollok hiányos betartása, a túlterheltség és az empátia hiánya végzetes kombinációt alkothat. Míg a minisztérium sikertörténetként kommunikálja az ellátást, a család számára marad a gyászfeldolgozás és a válasz nélkül hagyott kérdések.
