Új társadalmi szerződést vár a gyógyszeripar
Nem a siker, a kudarc kerül sokba
Új társadalmi szerződésre van szükség a gyógyszeripar és a kormányok között, s ez fokozottan igaz Magyarországra, ahol a gyógyszer közkiadások – amennyiben maradnak a jövő évi költségvetés eddig megismert számai – épp az 1994-es szint 50 százalékáig süllyednek.
Az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének elnöke egy szóval sem tagadja, hogy a gyógyszeripar valóban profitot termelő ágazat, de nem olyan mértékben, mint azt a kormányzati kommunikáció elhitetni szándékozik. Ezt látszik igazolni az a nemzetközi felmérés is, amely szerint a világ 500 legnagyobb cége között mindössze 10 gyógyszeripari vállalat található, ez utóbbiak legnagyobbika pedig csupán a 103. helyett birtokolja.
Az alig tucatnyi gyógyszercég átlagos profitja 13,55 százalék.
Mi kerül ebben a fotelben 7200 forintba? – idézte a korábbi népszerű kabarétréfát Leitner György, a gyógyszeriparra fordítva e kérdést. Például a kutatás-fejlesztés, amelyre viszont – nettó árbevétel alapján a világ legnagyobb 1400 vállalata közül 2009-ben – a gyógyszeripari cégek fordították a legtöbbet, 15,3 százalékot. A ráfordítás oka, hogy míg az 1970-es években 50 millió dollárosból „ki lehetett hozni” egy új molekulát, ez az összeg mára 4-11 milliárd dollárra emelkedett.
Egy molekula fejlesztése egyébként 8-12 évig tart, s meglepő módon – kölcsön véve az elnök szavait – nem a siker, hanem a kudarc kerül sokba.
Az, hogy 10 ezer szintetizált molekulából öt jut el a humán vizsgálat fázisába, de csupán egyetlen egy éri meg a piacra jutást, s közülük is csupán háromból egy hoz nyereséget, miközben a megtérülési idő meglehetősen rövid.
Költségnövelő az is, hogy folyamatosan nőnek az új gyógyszerekkel szemben támasztott elvárások. Így például ma már a klinikai eredményességet kérik számon egy-egy új készítményen. Egy koleszterincsökkentőtől tehát nem csak azt várják el, hogy csökkentse ennek értékeit, hanem azt is, hogy kevesebb legyen az infarktusos halál. Ez több vizsgálattal – több kiadással jár, mint ahogy a piacra lépést követő folyamatos monitorozás (post-launch) is. S mindez csupán néhány a költségek sorából.
Nem véletlen, hogy az innováció kiadásait manapság egyre kevesebb ország vállalja fel – az USA, Japán, Kanada jár ebben az élen, illetve néhány európai ország (Svájc, Franciaország és az Egyesült Királyság) – Magyarország azonban, Szlovákiával együtt az úgynevezett „potyautasok” közé tartozik. Ezt mutatja a gyógyszerek ártámogatására szánt összeg egyre gyorsabb ütemű, főként az elmúlt két évben megfigyelhető, csökkentése, amelynek eredményeként jövőre – amennyiben az eddig megismert költségvetési tervekben szereplő számokat véglegesítik – az 1994-es gyógyszerár-támogatásra fordított összeg 50 százaléka jut ugyanerre a célra 2013-ban, miközben a gyógyszerkincs ugyanezen időszak alatt a sokszorosára emelkedett.
Ráadásul ma már az ártámogatásra fordított keret 25 százalékát a különböző címeken gyártói befizetésekből fedezik, miközben a gyógyszeripar az egyetlen, amely a rá kivetett extra adót nem hárítja át a fogyasztókra.
Az IGYE statisztikája szerint nem állja meg a helyét az az érv sem, hogy drágák
a hazai gyógyszerek. Kimutatásuk szerint a 3915 ártámogatásban részesülő
készítmény 40,7 százaléka (1595 termék) térítési díja alacsonyabb vagy azonos
egy 320 forintos BKV jegy árával. De a paletta egészét nézve is a támogatott
gyógyszerek 98,6 százalékának térítési díja nem éri el – vagy azonos – egy
szerződéses mobil előfizetés átlagos árát, 6000 forintot.
A megszorításokat ambicionáló kormányok a gyógyszeripar marketingre fordított feltételezett összegei alapján vélik indokolhatónak a különféle adók bevezetését. Ám ezek a kiadások is folyamatosan csökkennek. Manapság egyébként az a cég képes túlélni a sanyarú gazdasági időket, amelyek több lábon állnak: originális és generikus termékek mellett palettájukon szerepelnek vakcinák, OTC illetve biotech készítmények.
