Új Polgári Törvénykönyv és egészségügy 1.

A mintegy 280 oldalra rúgó kódex mindennapjainkat átszövő polgári jogi viszonyokat rendező alapvető jogszabály, mely több területen hoz újdonságot: a magánéletben és az üzleti kapcsolatokban is. A majdani hozzá kapcsolódó bírói gyakorlat alapvetően átszabhatja az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelősségét is, például az úgynevezett sérelemdíj és az előreláthatósági klauzula bevezetésével. Részben változik többek között a cselekvőképesség szabályozása is. Az eddig a külön törvényben szabályozott gazdasági társaságokról (cégekről) szóló szabályokat is beillesztették azúj Polgári Törvénykönyvbe jelentős módosításokkal. Ugyancsak ide került az eddig szintén külön törvényben tárgyalt családjog, ahogy az ingatlan nyilvántartás alapjai is.

Számosan változnak a szerződésekre vonatkozó szabályok: így több, eddig a Ptk-ban nem nevesített úgynevezett atipikus szerződést is részletesen kidolgoztak (pl. franchise, faktoring, pénzügyi lízing, közvetítői szerződés, bizalmi vagyonkezelés, garanciaszerződés). A biztosítási fejezetben is külön szabályokat alkottak az egyre népszerűbb egészségbiztosítási szerződésre is. A jogalkotó A régi és az új Ptk. közötti váltást elősegítendő külön törvényben határozza majd meg az átmeneti rendelkezéseket. nyilvánvalóan újabb jogalkotási dömping kezdődik majd az egyes ágazati jogszabályok új Ptk-nak való megfeleltetése érdekében.

Cselekvőképesség (a páciens ítélőképessége) körüli szabályozás-változások

Az új Ptk. a korlátozottan cselekvőképes kiskorú személy jognyilatkozatához főszabályként változatlanul törvényes képviselőjének hozzájárulását írja elő – de nem tér ki arra, hogy ennek előzetesnek kell lennie vagy utólagosan is elegendő-e. A jövőben – kiskorúként – csak a 17. életévtől lehet valakit gondnokság alá helyezni.

Nagykorúak esetében is módosul a törvény: részleges, vagy teljes cselekvőképesség-korlátozásra is lesz lehetőség. Ez az eddigi szóhasználat miatt mindenképpen zavaró lesz, mert eddig a „cselekvőképesség korlátozása” alatt a korlátozott cselekvőképességet értettük, ezután ez a kifejezés összefoglalóan jelenti a részlegesen és teljesen korlátozott cselekvőképességet. Mindkét korlátozás bármely mentális zavar esetében alkalmazható lesz. Részleges korlátozásra általános jelleggel nem, csak egyes ügycsoportokra vonatkozóan nyílik majd lehetőség. Ha a cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezés indokoltnak látszik, akkor ideiglenes gondnokrendelésre bármely esetben mód lesz. Hivatásos gondnok jogi személy is lehet, aki megjelöli a gondnoki teendőket ténylegesen ellátó természetes személyt.

Gondnokság alá helyezés helyett az új törvénykönyv lehetőséget biztosít majd a gyámhatóság által úgynevezett támogató kirendelésére, amennyiben a nagykorú személy belátási képessége csak kisebb mértékben csökkent egyes ügyekben és ő ezt kéri – az ilyen személy cselekvőképessége teljes (támogatott döntéshozatal). Eddig a gondnokot csak a korlátozottan cselekvőképes gondnokolt jogosíthatta fel közokiratban arra, hogy helyette és nevében általános jelleggel eljárhasson. A jövőben a nagykorú cselekvőképes személy megfelelő formában tett úgynevezett előzetes jognyilatkozatában meghatározhatja majd, hogy cselekvőképtelensége esetén kit szeretne és kit nem gondnokául, továbbá hogy a gondnoka egyes ügyeiben miként járjon el. A nyilatkozatot nyilvántartásba veszik, s a bíróságnak illetve a gyámhatóságnak azt alapvetően figyelembe kell vennie.

Személyiségi jogok védelme

A személyiségi jog védelmét (pl. élethez, testi épséghez, egészséghez fűződő jogok) és azok objektív szankcióit (pl. jogsértés bírósági megállapítása, a jogsértő magatartástól való eltiltás, stb.) érintő szabályok érdemben nem változnak. Nem vagyoni sérelemért azonban – a szubjektív szankcióként változatlanul kérhető kártérítés mellett – úgynevezett sérelemdíjat is igényelhetnek a jövőben a károsultak. Ennek megállapításakor a kártérítés szabályai irányadók, a főszabály, hogy a jogsértés tényén túl további hátrány bekövetkeztét nem szükséges bizonyítani (pld. azt, hogy az egészségben okozott sérelem igenis elnehezíti a mindennapi életet, stb.)  A törvény szövegezése talán ad némi esélyt arra, hogy a sérelemdíj bevezetése után a nem vagyoni kártérítésként jelenleg megítélt magas összegek csökkenjenek, ugyanis azok nagyságát különösen a jogsértés súlyára, ismételt jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértés hatásaira tekintettel kell megállapítani. Így talán mérséklődhetnek a megítélt összegek azokban az esetekben, melyek során pl. a felróhatóság (a „hiba”) csak csekély mértékű a betegnek kárt okozó egészségügyi szolgáltató részéről. Kérdés azonban, hogy a változatlanul megmaradó kártérítési igény lehetőségével valóban változik-e, s nem csupán két jogcímre: sérelemdíjra és kártérítésre „osztódnak-e” a követelt összegek, miközben nagyságuk nem változik. Az is kérdés, hogy valamiféle „káronszerzés” (és „jogcímhalmozás”) tilalmát meg lehet-e majd állapítani, ha mindkét jogcímen, de azonos jogsértésért próbál majd a beteg igényt érvényesíteni. (A káronszerzés tilalma azt jelenti, hogy a károsult a károkozótól nem követelhet többet, mint amennyi a kára volt, azaz a károsult nem gazdagodhat a károkozás kapcsán.)