Nagyrészt idő- és energiapazarlást jelentenek az Egészségügyi Világszervezet (WHO) irányelvei, amelyek a tuberkulózis légiközlekedéssel való terjedésének megakadályozását célozták meg – állítják szakértők a Lancet fertőző betegségekkel foglalkozó kiadványában.
A bizonyítékok áttekintése alapján a tanulmány jelzi, kicsi a kockázata, hogy repülőgépen, útitársától fertőződik meg valaki, és az utasok egészségi állapotának további nyomon követése olyan kiadást jelent a szegényebb országok számára, amelyet hasznosabb lenne a tbc megfékezésére a betegség forrásánál fordítani.
A WHO 2006 és 2008 között kiadott ajánlásai szerint minden olyan utast szűrni kellene – és egészségi állapotát nyomon követni –, aki nyolc óránál hosszabb időt töltött el olyan gép fedélzetén, amelyen egy tbc-fertőzött is tartózkodott. Javasolják továbbá a tbc-s egyének kereskedelmi járatokon való utazásának megtiltását addig, amíg két egymást követő tesztjük nem igazolja, hogy már nem hordozzák a baktériumot.
Ibrahim Abubakar, a University of East Anglia tbc-specialistája 13 vizsgálat adatait tekintette át, amelyekben 41 esetben merült fel, hogy repülőgép fedélzetén adhatták át a tuberkulózist. Összesen 2761 ember – utasok és a személyzet – szűrését végezték el azután, hogy kapcsolatba kerülhettek tbc-s egyénnel. Közülük tíz embernél lett pozitív a tuberkulinpróba, ami a kórokozóval való látens fertőzést jelentette. Egyik ember sem lett azonban aktív fertőzött, azaz senkinél nem fejlődtek ki a betegség tünetei.
A tanulmány szerzői szerint a legtöbb gépen olyan nagy hatékonyságú légszűrő rendszert működtetnek, amely a 0,3 nanométernél nagyobb kórokozókat kiszűri. Ez azt jelenti, hogy a tuberkulózist okozó Mycobacterium tuberculosis nem jut át a szűrőn. Mint Abukabar hozzátette, óránként 15-ször forgatják át a gépeken a levegőt, ami gyakoribb, mint azoknak az elkülönítő szobáknak a légcseréje, amelyekben általában a többféle gyógyszernek ellenálló tbc-baktériummal fertőzött embereket kezelik.
Az egyébként többnyire egészséges utasokat igen nagy költséggel, hosszú időn át, feleslegesen követik nyomon a szakértő szerint. Egy 1992-es esetben például 600 órát, 25 ezer dollárnál nagyobb összeget fordítottak 152 utas vizsgálataira, amelyek végül nem igazoltak egyetlen fertőzést sem. Miközben a tanulmány hangsúlyozza, hogy nem kérdőjelezi meg egy tbc-járvány komolyságát, a WHO jelenlegi irányelveinek szükségességében „alappal kételkedik”.
Orbán Viktorra égető szükségünk van. Vagy talán nem is rá, hanem arra az Orbán Viktor-képre, amit a stábjával együtt professzionálisan alkotott meg,...