Szügségtelen az őssejtek évtizedes tárolása?
Saját részre vagy szükségtelen, vagy használhatatlan a méregdrágán tárolt köldökzsinórvér, derül ki a Qubit összeállításából.
Rendkívül csekély az esélye, hogy valakit a saját köldökzsinórvérével lehessen kezelni. Egymillióból nagyjából egyetlen olyan ember lehet, akinél nincs ellenjavallata a saját köldökzsinórvér-őssejtek használatának – mondta a Qubitnek Uher Ferenc őssejtbiológus.
A köldökzsinórvérben lévő őssejtek a vérképzőrendszer rendkívül fiatal sejtjei. Ez szinte kizárólag arra teszi őket alkalmassá, hogy probléma esetén képesek legyenek újraalkotni egykori „gazdájuk” vérében az összes sejtes alkotóelemet. Ezek nagyjából a sebgyógyulásban elengedhetetlenül fontos vérlemezkéktől az oxigént és a szén-dioxidot szállító vörösvérsejteken át az immunrendszer működésében kulcsszerepet játszó fehérvérsejtek különböző fajtájáig terjednek.
Attól függően, hogy mely sejtes alkotóelemek gyártása akadozik, a vérképzőrendszeri zavarok különféle betegségekben nyilvánulhatnak meg a súlyos vérzékenységtől és vérszegénységtől a leukémia különböző változatain át a súlyos, életveszélyes immunhiányos tünetekig. Elméletileg ezek kezelésére lehet alkalmas a vérképző őssejtekből álló terápia. Pontosan fél évszázada erre kezdték el alkalmazni az egyetlen olyan őssejtterápiát, amely nemcsak tudományosan megalapozott, hanem a gyakorlatban is működni látszik: a csontvelő-transzplantációt.
A köldökzsinórvérnek a csontvelőhöz képest több előnye is lenne. Egyrészt előbbiben lényegesen nagyobb koncentrációban vannak jelen az őssejtek. Másrészt az elméleti elképzelés az lett volna, hogy az őssejteket ugyanaz kapja, akitől azok származnak. Emiatt nem kellene a csontvelő-átültetéseket nagyban nehezítő immunreakcióktól tartani. Ezek közül a legsúlyosabb, amikor a beültetett őssejtekből kifejlődő immunsejtek megtámadják a befogadó szervezet számukra idegen létfontosságú szerveit.
A gond csak az, hogy ha egy csecsemő súlyos vérképzőrendszeri zavarral, például a leukémia valamely fajtájával születik, a saját vérképző őssejtjei aligha lesznek megfelelő cserealapanyagok. Nagyjából ugyanez érvényes az összes kisgyermekkorban kialakuló, tehát a szervezetben feltehetően már a magzati élet során gyökeret vert tumorfajtára. Ebből némi egyszerűsítéssel az szűrhető le – így Uher professzor –, hogy rendszerint épp azok nem tudják a saját köldökzsinórvérüket használni, akiknek arra a legnagyobb szüksége lenne.
Azt sem árt tudni, hogy a hatékony vércseréhez megfelelően sok vérképző őssejt kell. Az első sikeres csontvelő-transzplantációra azért kellett közel két évtizedet várni, mert sokáig nem jöttek rá, hogy a transzfúzióval bejuttatott vérképző sejtek egy része elpusztul, mielőtt eljutna úti céljáig. És épp itt van a másik kutya elásva: még ha igaz is, hogy a köldökzsinórvér a csontvelőnél nagyobb koncentrációban tartalmaz őssejteket, előbbiből egy köldökzsinórban annyira kevés van, hogy az így nyerhető vérképzősejtek mennyisége aligha elég egy 10-11 évesnél idősebb embernek. Magyarul: a köldökzsinórvér 20, pláne 25 éves tárolására aligha van szükség. A mennyiségi hiányosságokkal az őssejtbankok is tisztában lehetnek, igyekeznek is cáfolni ezt a szerintük „tévhitet”.
A magyarázkodásból úgy tűnik, mintha mellékes lenne, hogy „a testsúlykorlátozás (...) leginkább a hematológiai betegségek kezelésével kapcsolatos”. Csakhogy más őssejtkezelések a gyakorlatban egyelőre legfeljebb nyomokban, vagy még úgy sem léteznek. Még ha klinikai kísérletekben, illetve a lazább követelményrendszer szerint működő, többnyire távol-keleti kórházakban sokféle betegséget próbálnak is őssejtterápiával gyógyítani, ezeknek a hatásfoka minimum kétséges.
Az őssejtbiológiával foglalkozó hazai kutatók krémje egyetérteni látszik abban, hogy köldökzsinórvér és köldökzsinórszövet tárolásának leginkább közösségi őssejtbankokban lenne értelme. Egy államilag finanszírozott, az Országos Vérellátóhoz hasonlóan működő közegészégügyi intézetben lehetne ugyanis biztosítani a minták minden apró részletre kiterjedő tipizálását – állították egybehangzóan a CEU által szervezett március 23-i Unistem-napon. Így lehetne garantálni a köldökzsinórvér és -szövet folyamatos utánpótlását, mint ahogy azt is, hogy az egészséges köldökzsinórvért hasznosítani tudók, akik leginkább csontvelő-transzplantációra váró, 12 év alatti gyerekek, gyorsan jussanak számukra megfelelő (vagyis nem saját) őssejtekhez.
