Szócska a MOK-ra hárítja a felelősséget az állományadatok hiányáért

A Magyar Gyógyszerészi Kamara köztestületi rendezvényén az államtitkár e kijelentését a résztvevők tapssal fogadták.  Szócska Miklós ismét kiemelte: az aktuális egészségpolitikában úgy tekintik, hogy a gyógyszertár népegészségügyi találkozási pont. Ebből kifolyólag az egészségpolitika egyik kiemelt célja a gyógyszertárak és a gyógyszerészek egészségügyi szerepvállalásának megerősítése.  Az államtitkár hozzátette: a döntéshozókat már sikerült meggyőzni arról, hogy a hatékonysághoz befektetésre van szükség. Példaként kiemelte azt a 2,7 milliárd forintos forrást, amelyet az első háromnegyed évben azért juttatnak a patikáknak, hogy generikus készítmények kiadását ösztönözzék. Hasonló ösztönzőket szeretnének bevezetni az április elsején induló, hatóanyag alapú felíráshoz kapcsolódóan is - mondta Szócska Miklós, de hozzátette: konkrét ígéretet nem tud adni.  

Az e-recept bevezetésével kapcsolatban az államtitkár kiemelte: ez bonyolult rendszer, amelyet meg kell tanulni, de hatékony gyógyszerkiváltási ügyintézés lesz az eredménye.

Szócska Miklós előadásában kitért az egészségügyi ágazat egyik legégetőbb problémájára, a humánerőforrás-krízisre. A folyó bértárgyalás kapcsán megjegyezte a Magyar Orvosi Kamara olyan minőségű nyilvántartási adatokat szolgáltatott az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalnak, hogy emiatt nem tudják egyelőre megmondani, például hány aktív aneszteziológus dolgozik az országban. Márpedig az ilyen adatok elengedhetetlenek lennének az ágazati bértábla kidolgozásához - tette hozzá az államtitkár.

Mint emlékezetes, néhány napja az államtitkár által megidézett orvosi kamara tanácsa tett közzé állásfoglalást a tárgyalások késlekedéséről. Abban így írnak: „Elfogadhatatlannak és indokolhatatlannak ítéljük a bértárgyalások jelentős elhúzódását. Megdöbbenéssel értesültünk róla, és érthetetlen számunkra az indok, miszerint a késlekedés oka az intézményi létszám és béradatok hiánya, melyek begyűjtése még csak jelenleg folyik. Egyre egyértelműbb, hogy az egészségügyben dolgozók életkörülményeinek, az orvosok jövedelmének számottevő javítására érdemi forrás nem látszik. Hiába várjuk, hogy a felelős döntéshozók álljanak elő végre konkrét javaslataikkal, és ne az érdekképviseletektől várják a tanácsokat az elégtelen forrás szétosztására.”