Elégedett gyógyszerésznél nincs jobb imázsformáló

Alább ebből az interjúból szemezgetünk:

- Hol tartunk ma?

- Szakmai kihívások sorozatával kell szembenéznünk és azoknak megfelelnünk, amelyek a gyógyszerészi kompetenciát, hivatásunk jövőjét értékrendbe állítja. A tulajdonosi szemlélet újragondolása döntő fordulat lehet, de most ennél is sürgetőbbnek tartom a szakmai felelősséget, a gyógyszerészi gondozás kapcsán a terápiabiztonságot és az ehhez tartozó, most már elhíresült generikus ösztönző programot, és a hatóanyag felírás rendszerét. Ez utóbbiakkal kapcsolatban számos ellentmondás van, a gyártók, az orvosok ellenállása kapcsán is, de úgy gondolom megfelelő kommunikációval a kérdések helyre tehetők. Ezeknek a kérdéseknek tisztázására hivatott többek között a kamara „Köztestületi Napok 2012. február 3-5.”című rendezvénye.

- Kiért, miért vállal felelősséget ma egy gyógyszertár tulajdonosa?

- Az úgynevezett családi tulajdonú gyógyszertáraknál még egyértelmű a választ  - a  betegért, illetve a család egzisztenciájáért  - nem biztos, hogy általánosítanám. Hiszen megjelentek olyan szemléletű gyógyszerészek, akik az egzisztenciális kérdéseket kizárólag egyéniekké alakították. Sajnos sok esetben szorul háttérbe a beteg szakmai ellátásának igénye, az egy expediáló helyre jutó aznapi forgalom lesz az elsődleges. Erre vannak példák, amiből a beteg azért nem érzékel semmit, mert örül a bónuszpontjainak, a kedvezményeknek, az ajándékoknak. Ez a szemlélet nem egészségügyi, hanem kereskedelmi, és akik így fogják fel a gyógyszerészetet, mint hivatást, azoknak ebből az egyetlen szempontból igazuk van. De így a hivatásszemlélet a (jelenleg még) nagy többség kárára romlik, és ezt látni kell az egészségügyért felelős kormányzati tényezőknek és a szakma jövőjéért felelős szervezetekben ülő vezetőknek.

-  A gyakorlatban hogyan lehet kiegyensúlyozott ellátást teremteni?

-  A gyógyszer a betegnek szükséglet. Mint mindenkinek a kenyér, a tej, az ivóknak a bor, sör…. A térben kiegyensúlyozott ellátásra tehát szükség lenne, különösen, ha arra gondolunk, hogy a háziorvosok száma, szerepe (?) csökken, és a gyógyszerészi gondozási programmal a gyógyszerészek szerepvállalása nőhet. De ennek ismét egzisztenciális kérdései vannak. Ki megy el egy ma még gyógyszertárral rendelkező1500-2000 fős faluba, betölteni az üres helyet, ha 20-30 kilométeres körzetben van egy regionálisnak kinevezett, gyógyszertárral működő rendelőcentrum? „A lé a tét” - ez a gyakorlat nyelve…. Ugyanakkor a  patikák mintegy negyede már most is veszteségesen működik, a gyógyszerkiadások további lefaragását célzó Széll Kálmán-terv pedig még ronthat a helyzetükön. Tény, hogy a működő 2451 hazai patika közül 2010-ben több mint ötszáz, összesen mintegy hétmilliárd forint veszteséggel zárta az évet. Ennyi volt az ágazat akkori adózott eredménye. A gyógyszertárak tartozásai is egyre jelentősebbek, 2010-ben már csaknem 70 milliárd forinttal tartoztak beszállítóiknak, míg ez az összeg 2006-ban még „csak” 40 milliárd forint volt. A Széll Kálmán-terv lépései 2012-ben számítások szerint 8 milliárd forintos bevételcsökkenést okoznak a patikáknak, ami beláthatatlan folyamatokat indíthat el.  Ezt ugyan részben kompenzálhatja, hogy növekedhet a kiskereskedelmi árrés, illetve az a generikus programhoz kötött terv, mely szerint 2,7 milliárd forinthoz juthatnak a patikák, ha a drágább helyett olcsóbb generikus készítményeket adnak ki a betegeknek, de sok helyen és esetben lehetetlenné teszi gyógyszertárak működését.

- A Köztestületi Napok mennyiben járul hozzá a kamarai  szervezetépítéshez, a célok elérését szolgáló kommunikációhoz?

- A kamara sok szállal kötődik szűkebb és tágabb környezetéhez. Nem mindegy azonban, hogy mit gondolnak rólunk. Minden kapcsolat kiépítése és ápolása elemi érdekünk, hiszen minden szál végén ott van egy partner, aki véleményt formál rólunk, minősít, kritizál. Legyen az külső partner – NEFMI, OEP, ÁNTSZ, gyártók, nagykereskedők, stb. – vagy belső, a gyógyszerészek, akik tagjai a kamarának, de azok is, akik (még) nem. A kamaráról kialakított kép visszahat a gyógyszerészekre, a lakosságra , a politikára, de arra is, hogy szolgáltatásaink milyen minőségűek, mi az, amin javítani kell. De a tagoknak is észre kellene venniük, hogy a kamara ők maguk, és döntő szerepük van  abban, hogy mivé formálják azt.  Egy ilyen rendezvénynek célja és feladata a helyes út megtalálása ehhez. Elégedett gyógyszerésznél nem lehet jobb imázs formáló embere a kamarának sem!  Elégedett vevő a legjobb reklám!