Sinkó Eszter az egészségügy okozta frusztrációkról
A Népszava Sinkó Eszter egészségügyi közgazdászt, a Magyar Egészségügyi Menedzsment Társaság elnökhelyettesét kérdezte.
Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár négyes alára értékelte az egészségügyi kormányzat teljesítményét. Egyetért vele?
Nem tudom, milyen szempontok alapján értékelt. Az ellátórendszer különféle szegmenseiben számtalan működési zavar érzékelhető. Egyre nagyobb problémának tűnik, hogy az egészségügynek nincs önálló minisztériuma, emiatt nem kap a terület a súlyának megfelelő kormányzati figyelmet, forrásokat. Nem születnek meg időben a szükséges döntések, vagy ha mégis, nem sikerül maradéktalanul végrehajtani azokat.
De van a területnek önálló államtitkársága, ez nem képes pótolni az önálló tárcát?
Láthatóan nem. Egy olyan nagy tárcán belül, mint a Belügyminisztérium, az államtitkárság „hangja” könnyen el tud veszni az egyéb kormányzati problémák keltette zajban. A belügyi tárca óriási szervezetében mire egy előterjesztésből kormányzati döntés lehet, számtalan akadályt kell leküzdeni. Ráadásul a legtöbb társadalmi konfliktussal járó területekkel kell versengenie saját ügyeinek, érdekeinek érvényesítéséhez. Az is nehezíti az ellátórendszer napi működtetését, hogy az Országos Kórházi Főigazgatóság alá tartozik szinte minden egészségügyi intézmény, csak az orvosképző egyetemi alapítványok klinikái kivételek. Még az alapellátással kapcsolatosan is van a kórházi főigazgatóságnak feladata. Ez nem szerencsés, mert a kórházak vezetői értelemszerűen a maguk számára releváns problémákra igyekeznek megoldást találni, miközben például az alapellátásban teljesen más, inkább helyi közösségi érdekeket preferáló megközelítésre lenne szükség. Az irányító kórházak energiáit a saját túlélésük, azaz az olyan feszültségek kezelése, mint az eladósodás, vagy az egyre nagyobb szakemberhiány – köti le. Gyakorlatilag a saját túlélésüket jelentő technikák keresésére és megtalálására tudnak koncentrálni. A vármegyei kórházakhoz csapott megyényi ember ellátásának megszervezése rendre megbillenti a kisebb, városi kórházak egyensúlyát is.
(...)
Van arra példa a világban, hogy valahol csak a szakmára bízták ennek a nagyon fontos ellátórendszernek a működtetését?
Nincs. Még Amerikában is, ahol főként a piac működteti a rendszert, a kormányzati szereplők fenntartják maguknak a jogot a rendszer alakítására.
Ahogy utalt is rá a praxisközösségek esetében itthon egy-egy választás közeledte is könnyen letöri a politika eltökéltségét a rendszer alakításban.
Mi mindig a jövőre várunk, miközben most is lehetne cselekedni. Ráadásul rengeteg anyag, javaslat ott van készen az államtitkári és a belügyminisztériumi polcokon, csak elő kellene venni és használni. Hamarosan megint választások jönnek, de látva a feszültségpontokat, nagyon bízom benne, hogy ez az időszak nem lesz terméketlen.
Ezt mire alapozza?
Az optimizmusomra, de a viccet félre téve: rengeteg olyan apró, de jelentős változást ígérő teendő van, ami nem kell, hogy a politikát zavarja.. Az, hogy az egészségügy állapota frusztrálja a magyar állampolgárokat, nem kérdés. Az viszont igen, hogy miért nem gondolja a kormány, hogy a rendszer működési problémáival az eddiginél átfogóbban kellene foglalkoznia.
