Politikai kampány helyett a problémákat kellene megoldani
Takács Péter a politikai kampányolás helyett akár már ma is megoldhatná az egészségügy egyes problémáit, mondta a Népszavának Kulja András, a Tisza párt egészségpolitikusa.
Takács Péter államtitkár a Magyar Nemzetben azzal vádolta meg önöket, hogy Brüsszelben kapott lista alapján látogatták meg azokat a magyar kórházakat, amelyeket a kormány már korábban szeretett volna felújítani, de nem kapott hozzá uniós pénzt. Volt ilyen listájuk?
Semmilyen listánk nem volt. Mi azokat a kórházakat és egészségügyi intézményeket látogattuk meg, amelyeket az elmúlt 15 évben a kormányzatnak bőven lett volna ideje és lehetősége felújítani. Odamentünk el, ahonnan jöttek jelzések. Amikor meghirdettük az első országjárást rengetegen írtak nekünk. Ez a kirohanás azért is érdekes az államtitkár úrtól, merthogy még a nyáron a kórházlátogatásokat „clickbait” politizálásnak hívta, most pedig ő maga csinálja.
Mi az, amit ehelyett már most, akár pénz nélkül is, megoldhatna az egészségügyi kormányzat a betegellátás problémáiból?
Például a betegutakat szervezetebbé, átláthatóvá lehetne tenni, hogy az orvosnak ne azzal kelljen töltenie az időt, hogy hívogatja az ágynyilvántartót, hogy éppen még hol, mi működik, ahová tovább lehet küldeni a beteget. Vagy bevonni a szakmát és egyeztetni velük, nem pedig kioktatni őket, meg politikai szerepvállalással vádolni mondjuk az orvosi kamarát.
(...)
Hogyan billentenék helyre az ellátórendszer egyensúlyát? Most azt látni, hogy több a kórház, mint amennyi működéséhez lenne elég szakember.
A kormányzat már kikönnyítette mostanra azt a fogalmat is, hogy mi tekinthető kórháznak, ma már ahol legalább három szakellátás működik, ott maradhat kórház felirat, sőt egy megyei irányító centrumban is, ahová a legbonyolultabb eseteket kellene ellátni elég az öt szakma, miközben ma Magyarországon 81 szakvizsga van, de nehezen találnánk olyan intézményt, amely legalább azt a negyvenet tudná prezentálni, amely a sürgősségi ellátáshoz nélkülözhetetlen. A kormányzati retorika szerint nem zárnak be kórházat, de nincs is rá szükség, mert sajnos maguktól megszűnnek a betegellátóhelyek, osztályok, amikor elfogynak a szakdolgozók vagy az orvosok. Így vesztette „kórház jellegét” például Kistarcsa, Mátészalka. Lassan már azt is kórháznak nevezik, amire csak a kórháztábla van kitéve és még van portása, meg talán heti egyszer reumatológiai szakrendelése. Szerintem is szükség van racionális felújításokra, a szakemberek pótlására. A képzés nagyon hosszú idő, de addig is amíg a fiatalok odaérnek a betegágyak mellé, föl lehetne venni olyan kisegítőket, akik tehermentesíteni tudják az orvosokat, az ápolókat. Az utóbbiaknak pedig lehetőséget kellene adni arra, hogy specializálódjanak, hogy ne égjenek ki, hanem legyen nekik is szakmai céljaik, ha lelkiismeretesen dolgoznak, elvégeznek egy plusz képzést, akkor végezhessék az új szakképzettségüknek megfelelő munkát, és kapjanak érte plusz juttatás kap. Ezzel együtt megúszhatatlan az ellátórendszer átszervezése. Az Egyesült Királyságban például már megvalósították, hogy azokat az ellátásokat, amelyek otthoni körülmények között is jó minőségben is nyújthatók egy-egy szakképzett nővérre bízzák. Ő kimegy az emberek otthonába, majd ellátja a beteget, konzultál illetve referál a szakorvosnak. Magyarországon a házi betegápolás leépülőben van, miközben például a cukorbetegség szövődményeivel járó lábamputációkban vezetünk. Egy jól szervezett házi betegápolással sok láb megmenthető lenne, miközben így nem kellene a kötözésre váró betegeket utaztatni a szakrendelőkbe. Ráadásul az az ember, aki elveszti a lábát, 50 százalék az eséllyel meghal öt éven belül. De sok más ponton is lehetne csökkenteni az ellátórendszer leterheltségét, s ha ez sikerül, akkor kevesebb ember ég ki, és hagyja el az egészségügyet.
Egy európai ellátórendszer nem működhet független kontroll nélkül. Most a betegnek a bíróságon kívül, nincs hová fordulnia, ha nem, vagy csak későn jut terápiához, vagy egyéb méltánytalanság éri. Készülnek új, hatásosabb betegvédő eszköz bevetésére?
Igen, ez felmerült, és talán már Magyar Péter is említette az egyik beszédében, hogy mindenképpen szükség erre. Szeretnénk erre egy kiforrott megoldást. Ez az egyik olyan feladat, amiről a szakmával, a beteg-érdekvédelmi szervezetekkel kell megoldásra jutni.
