Papp Lajos professzor király lett
Még a bajszát is levágatta Papp Lajos szívsebész Attila király rövid filmszerepéért, melyről a Magyar Hírlapnak adott interjúban beszélt.
Amikor egy a professzor számára addig ismeretlen délvidéki rendező-író-esztéta, Bicskei Zoltán szerb állami támogatással magyar témájú filmet készített, Papp Lajos egy barátja, Szabados György orvos-muzsikus-zeneszerző ajánlotta őt Attila király szerepére. A forgatást így idézte fel a Magyar Hírlapnak:
– Készült a szerepre?
– Igen is meg nem is. Másfél éves előkészület során egyrészt volt időm ráhangolódni a jelenetekre. A forgatáson sokat segített a természet is, mert tél volt, dér lepte be a Délvidéket. Havasnak tűntek a fák, ahogy fújta a szél a szemcséket. Ilyen zord, de csodálatos körülmények között éltem át Attilát. Másrészt azért tudtam megtenni, mert mindazt, amit Bicskei Zoltán megírt a forgatókönyvben, valahol, valamikor már elmondtam az előadásaim során, ezért nem volt nehéz azonosulnom. Valószínűleg nem csak én érzem így, mert az ottani stáb, körülbelül harminc szerb munkatárs, azt mondta a rendezőnek, hogy gyakorlatilag mindent felfogtak valamiképp. Pedig nem beszélnek magyarul. Mindnyájan részesei lettünk a visszaidézett múltnak.
– Melyik szakaszának?
– A történet az 1600-as évek végén játszódik, amikor a török birodalom meggyengül, és a szultán elengedi a magyar rabokat. December van, álom hava. Három ember gyalogszerrel hazaérkezik. De hova haza? Délvidéki magyar emberek érkeznek a pusztaságba, ahol többnapi járás után sem találkoznak élő emberrel, a természet kirabolva, a házaknak csak nyomai. A híres, misztikus történeteket hordozó aracsi romtemplom a találkozóhely. Összegyűlnek, tábortüzet gyújtanak, s elmesélik élettörténetüket. A tűz mellett kucorogva nagy királyokat idéznek meg. Mátyás, László és Attila meg is jelenik, s mindaz, ami elhangzik a vándorok és a királyok ajkáról, a mindennapok szenvedését idézi fel, áthallással a mai gondokra is. Megoldási javaslatot azonban csak Attila tesz. Ő nem fogadja el, hogy a nehéz körülmények tették tönkre a népet. Elmondja, hol, miben hibáztak, miben voltak gyengék, s mi a megoldás.
– Mennyi van még hátra, hogy a film elkészüljön?
– Az idős szerb színművészhez, Gyoko Roszityhoz köthető jelenetek, ami a film kétharmada és az utómunkálatok. Kérem a Jóistent, adjon lehetőséget, hogy Bicskei Zoltán négy év után végre befejezhesse a filmet, hogy egészben is láthassam. Szeretném ezért megkeresni azokat a tehetősebb, neves magyar embereket, akik hozzájárulhatnának, ha már a magyar állam eddig csak jelképesnek sem mondható kétmillió forintot tudott adni a filmhez. Szinte teljes egészében a szerb állam támogatta az alkotást, noha egyetlen szerb utalás sincs benne. Magyar a téma, és nem sért senkit, hiszen a producer is szerb.
