Ónodi nem épít légvárakat
Nem ott, nem azt a gyógyítást végzik, és nem azzal, amivel kellene – állítja a Motesz.hu-nak adott interjújában Ónodi-Szűcs Zoltán.
Egy évvel ezelőtt azt mondta: sok éves tapasztalata, hogy ha sikerült feltárni a tényeket és arra építeni az érvrendszert, sikerül megoldani a problémákat is. Most is bevált a recept?
Sosem építünk légvárakat. Mindig tényadatra alapozzuk érvrendszereinket és megpróbáljuk meggyőzni a vitapartnereket. A bértárgyalásoknál például a Visegrádi négyek országainak bérhelyzetéből indultunk ki, mutattuk be a jövedelmi viszonyaikat, nem pedig Nagy-Britanniából. Sokat segít, ha meg tudjuk mutatni, hogyan működik az egészségügy. Ha valaki nem tudja, hogyan működik egy autó, nehezen tudja megjavítani. Az egészségügy összetett rendszer, vannak sajátos szabályai, igényei, ha ezeket nem vesszük figyelembe, bármit csinálunk vele, csak rontunk rajta.
Jó partnernek bizonyul a Nemzetgazdasági Minisztérium? Hiszen náluk van a kassza kulcsa.
Az NGM nagyon jól viszonyul az ágazathoz, de ezt mondhatom a Miniszterelnökségről is, hiszen a kiemelt kormányüléseken többször is támogatták előterjesztésünket. Úgy tapasztalom, ha nyílt lapokkal játszunk, és tényekre alapozzuk az érveléseinket, szövetségeseket szerezhetünk a többi tárcánál is.
Ezek szerint nem bánta meg, hogy elvállalta az ágazat irányítását?
Abszolút nem. Ez egy valódi és jó kihívás, ahol persze az ember kap hideget-meleget. Soha senki nem vitatta, azokat a célokat, amelyeket el szeretnénk érni, legfeljebb az a kérdés: lehet-e olyan sebességgel változtatni, amellyel én szeretnék.
Régóta igen súlyos gond, hogy hiányzik az ország összes egészségügyi intézményében egységesen kötelező gyógyítási minimumfeltétel rendszer. Önnek mennyiben sikerült előbbre lépni e tekintetben?
A minimumfeltételekről jogszabály rendelkezik, azonban mi szeretnénk átdolgozni azt. A szakmai kollégium tagozatainak nem mindegyike vett részt az új feltételrendszer kidolgozásában kellő aktivitással. A szakmák kétharmadával készültünk el, és azt remélem, valamennyi orvosi szakterület nagyon hamar elkészül ezzel a valóban fontos feladattal. Ugyanis csak az új minimumfeltételek hatályba lépésével lehet szabályozni, hogy a betegeket, hol, milyen tárgyi és személyi feltételek között lehet ellátni.
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) is helyén van? Visszaemlékszem, hogy Ön sokáig küzdött önállóságának fönnmaradásáért.
Ez nem szándék kérdése. Amúgy pedig nem olyan dolog történt, amit még senki nem tett volna a világon. Sok országban törekvés, hogy az állam egy-egy állampolgárának összes bevételét és a rá fordított közkiadását egyben lássa. Egy szuperkincstár víziója az, hogy az emberek TAJ-száma mögött az összes pénzmozgás, a gyógyszerfelhasználás, a táppénz, a nyugdíj egy helyen legyen. Informatikai eszközökkel pedig megoldható, hogy egy adatbázishoz több szervezet is hozzáférjen. Az egyiknek a jogosultság azért fontos, hogy tudja, jár-e a táppénz a betegnek, a másiknak, hogy jogosult-e az egészségügyi ellátásra. Az OEP helyébe lépő Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő csak egy szereplő ebben a szisztémában. Amúgy az OEP-től a pénzbeli ellátások kerültek a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatósághoz, a gyógyító-megelőző és a gyógyszer-, gyógyászati segédeszköz kassza ott maradt. Az OTH hatósági jogköreinél pedig új szabályok lesznek.
Többen vélik úgy, hogy az OTH- nak önállónak kellett volna maradnia.
Pedig sosem volt önálló, eddig is a minisztérium háttérintézményeként működött. Korábban sem a parlamentnek, hanem az egészségügyért felelős miniszternek volt felelős a szervezet, a változás most annyi, hogy nem a minisztériumon kívül, hanem azon belül működik.
Ha ugyanazokat a feladatokat, ugyanazokkal a hatóságokkal kell ellátni, miért kellett ezt a hatalmas átszervezést meglépni?
A kormány törekvése és döntése, hogy a bürokrácia költségei ne terheljék az adófizetők pénzét – ami teljesen akceptálható. Volt egy 20 százalékos költségcsökkentés, amit sokféle módon oldottak meg. Volt, ahol üres állásokat szüntettek meg, volt, ahol nyugdíjba mentek emberek és nem vettek föl senkit a helyükre.
A megmaradt emberekkel képesek lesznek ellátni a feladatot?
Ezt egy év múlva, a következő beszélgetésünkben kellene megkérdeznie.
A teljes interjút a Motesz.hu-n olvashatja.
