Egészségpolitika
Október 8-án volt a Látás Világnapja
2009. október 09. 11:14
Magyarországon évente 6060 beteg veszíti el a látását, miközben a vakság nagyrészt megelőzhető, s 4000 ember látását meg lehetne menteni – hangsúlyozta Németh János, a Semmelweis Egyetem (SE) Szemészeti Klinikájának igazgatója a Látás Világnapja alkalmából rendezett csütörtöki sajtótájékoztatóján.
A Látás Világnapja az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Vision 2020 világméretű programja keretében 2000 óta kerül megrendezésre október második csütörtökjén. A program célja felszámolni két évtized alatt a megelőzhető vaksági okokat. Magyarországon az idén 10. alkalommal rendezik meg a Látás Világnapját. Míg tavaly a megelőzésre, idén a rehabilitációra helyezik a hangsúlyt.
A látást veszélyeztető okokat ismertetve Németh János elmondta, hogy az esetek 22 százalékában az ideghártya éleslátásért felelős területének, az úgynevezett makulának a degenerációja (elfajulása) okolható, ami 70–80 év fölött jelentkezik. A látásvesztést az esetek 16 százalékában a diabétesz, 14 százalékában a rövidlátás, 13 százalékában a glaukóma (zöldhályog), 7 százalékában pedig a szürkehályog okozza. A fennmaradó 25 százalékot egyéb szemészeti megbetegedések adják.
.gif)
Sényi Katalin egyetemi adjunktus a veszélyeztetett gyermekekről beszélt, akiknek kiszűrését már az újszülöttkorban indokolt elkezdeni, ezt követően pedig rendszeres időközönként végezni. A 32. hét előtt világra jött gyermekeknél a vizsgálat a megelőzés szempontjából kötelező, hiszen a koraszülöttekből verbuválódik a gyermekkorban látásukat vesztők 70–80 százaléka. A gyermekkori vakságot az esetek 5 százalékában súlyos glaukóma okozza, a többit pedig különböző fejlődési rendellenességek.
Tájékoztatása szerint a gyermekszemészeti szűrés területén komoly előrelépés történt, hiszen ingyenes oktató DVD készült a védőnők számára, amely pontról pontra előírja, hogy mikor mit kell tenniük a látásproblémák kiderítésére. Mint Sényi Katalin rámutatott, a védőnőket néhány egyszerű eszközzel is el kell látni, így pupillalámpával, amellyel meg tudják vizsgálni, hogy tágul-e a pupilla a fény hatására. Az is vizsgálható, hogy fekete-e a pupilla területe, amennyiben nem, ez súlyos fejlődési rendellenességre utal. A védőnők eszköztárából nem hiányozhat a centiméter, hogy megmérjék a szaruhártya átmérőjét, a „szép, nagy” szemek gyakorta zöldhályogra utalnak. Az óvodáskorú gyermekek szűrése ezentúl a területi védőnői tanácsadóban történik, így időben észrevehető lesz például a tompalátás, ami 6 éves kor után már kevésbé hatékonyan kezelhető.
Sényi Katalin azt is elmondta, hogy a klinika október 16-án ingyenes gyermekszűrést végez.
Barcsay György szemész arról beszélt, hogy a látásukat vesztett embereknél az életminőség romlása mellett komoly kockázatot jelent a depresszió és a balesetveszély. Több szervezet együttműködésének köszönhetően ma már lényegesen jobbak a látásrehabilitáció lehetőségei, szélesedik az ellátóhálózat, amelyben a férőhelyek száma az ezret közelíti. Ez ugyan még mindig kevés a 6000 friss esethez képest, de lényegesen több mint korábban, amikor 10–20 beteget tudtak fogadni. Rendelkezésre állnak a megfelelő szakemberek is: a Bárczy Gusztáv Főiskola néhány éve indította a látássérültek ellátására szakosodott szakemberek képzését, s immár a második évfolyam kapta kézhez a diplomáját.
Németh János szerint fontos a tanácsadó szolgálat kiterjesztése, azaz a szemészorvosok és a rehabilitációs központok kapcsolata. Németh beszámolt arról, hogy folyamatban van egy szakmai irányelv elkészítése, mely reményeik szerint növelni fogja a szemészek elkötelezettségét, hogy az elemi és foglalkozási rehabilitációs folyamat felé irányítsák betegeiket.
Rauh Edit, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) államtitkára elmondta, hogy az elemi és foglalkozási rehabilitációt 2008 óta kilenc központban végzik a szolgáltatók. E fejlesztés mértékét Kemény Péter, az SZMM főosztályvezető-helyettese azzal érzékeltette, hogy míg 2005-ben 50 főt látott el két szolgáltató, 2009. augusztus 31-éig 569 főre nőtt az ellátottak száma kilenc szolgáltatóval. Kemény elmondta, hogy 2011-ig előreláthatóan 1928 ügyfelet fognak ellátni a szolgáltatók, ami évente mintegy 124 ezer szolgáltatási órát jelent, amire a hálózat képes lesz. Mindez állami támogatással valósul meg. A minisztérium adatai szerint 2006 óta 4 milliárd forintot fordítanak a rendszer fejlesztésére.
A minisztérium tervei szerint a rehabilitációs központok a jövőben részt vesznek a vakvezető kutya képzésben, mivel az SZMM tanulmánya szerint a segítőkutyás látássérültek társadalmi elfogadottsága magasabb, mint a segítőkutya nélkül közlekedőké.
A látást veszélyeztető okokat ismertetve Németh János elmondta, hogy az esetek 22 százalékában az ideghártya éleslátásért felelős területének, az úgynevezett makulának a degenerációja (elfajulása) okolható, ami 70–80 év fölött jelentkezik. A látásvesztést az esetek 16 százalékában a diabétesz, 14 százalékában a rövidlátás, 13 százalékában a glaukóma (zöldhályog), 7 százalékában pedig a szürkehályog okozza. A fennmaradó 25 százalékot egyéb szemészeti megbetegedések adják.
Sényi Katalin egyetemi adjunktus a veszélyeztetett gyermekekről beszélt, akiknek kiszűrését már az újszülöttkorban indokolt elkezdeni, ezt követően pedig rendszeres időközönként végezni. A 32. hét előtt világra jött gyermekeknél a vizsgálat a megelőzés szempontjából kötelező, hiszen a koraszülöttekből verbuválódik a gyermekkorban látásukat vesztők 70–80 százaléka. A gyermekkori vakságot az esetek 5 százalékában súlyos glaukóma okozza, a többit pedig különböző fejlődési rendellenességek.
Tájékoztatása szerint a gyermekszemészeti szűrés területén komoly előrelépés történt, hiszen ingyenes oktató DVD készült a védőnők számára, amely pontról pontra előírja, hogy mikor mit kell tenniük a látásproblémák kiderítésére. Mint Sényi Katalin rámutatott, a védőnőket néhány egyszerű eszközzel is el kell látni, így pupillalámpával, amellyel meg tudják vizsgálni, hogy tágul-e a pupilla a fény hatására. Az is vizsgálható, hogy fekete-e a pupilla területe, amennyiben nem, ez súlyos fejlődési rendellenességre utal. A védőnők eszköztárából nem hiányozhat a centiméter, hogy megmérjék a szaruhártya átmérőjét, a „szép, nagy” szemek gyakorta zöldhályogra utalnak. Az óvodáskorú gyermekek szűrése ezentúl a területi védőnői tanácsadóban történik, így időben észrevehető lesz például a tompalátás, ami 6 éves kor után már kevésbé hatékonyan kezelhető.
Sényi Katalin azt is elmondta, hogy a klinika október 16-án ingyenes gyermekszűrést végez.Barcsay György szemész arról beszélt, hogy a látásukat vesztett embereknél az életminőség romlása mellett komoly kockázatot jelent a depresszió és a balesetveszély. Több szervezet együttműködésének köszönhetően ma már lényegesen jobbak a látásrehabilitáció lehetőségei, szélesedik az ellátóhálózat, amelyben a férőhelyek száma az ezret közelíti. Ez ugyan még mindig kevés a 6000 friss esethez képest, de lényegesen több mint korábban, amikor 10–20 beteget tudtak fogadni. Rendelkezésre állnak a megfelelő szakemberek is: a Bárczy Gusztáv Főiskola néhány éve indította a látássérültek ellátására szakosodott szakemberek képzését, s immár a második évfolyam kapta kézhez a diplomáját.
Németh János szerint fontos a tanácsadó szolgálat kiterjesztése, azaz a szemészorvosok és a rehabilitációs központok kapcsolata. Németh beszámolt arról, hogy folyamatban van egy szakmai irányelv elkészítése, mely reményeik szerint növelni fogja a szemészek elkötelezettségét, hogy az elemi és foglalkozási rehabilitációs folyamat felé irányítsák betegeiket.
Rauh Edit, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) államtitkára elmondta, hogy az elemi és foglalkozási rehabilitációt 2008 óta kilenc központban végzik a szolgáltatók. E fejlesztés mértékét Kemény Péter, az SZMM főosztályvezető-helyettese azzal érzékeltette, hogy míg 2005-ben 50 főt látott el két szolgáltató, 2009. augusztus 31-éig 569 főre nőtt az ellátottak száma kilenc szolgáltatóval. Kemény elmondta, hogy 2011-ig előreláthatóan 1928 ügyfelet fognak ellátni a szolgáltatók, ami évente mintegy 124 ezer szolgáltatási órát jelent, amire a hálózat képes lesz. Mindez állami támogatással valósul meg. A minisztérium adatai szerint 2006 óta 4 milliárd forintot fordítanak a rendszer fejlesztésére.
A minisztérium tervei szerint a rehabilitációs központok a jövőben részt vesznek a vakvezető kutya képzésben, mivel az SZMM tanulmánya szerint a segítőkutyás látássérültek társadalmi elfogadottsága magasabb, mint a segítőkutya nélkül közlekedőké.
MTI/Országos Sajtószolgálat
