OECD: sereghajtók lettünk
Noha az OECD régiós összehasonlításában sereghajtók lettünk a GDP arányos állami egészségügyi kiadások terén, a magyar egészségügy nem lett olcsóbb. Habár érdemi fejlesztésekre és ágazati reformra nem állnak rendelkezésre a kellő források, mégis egyre többet költünk az egészségügyi rendszer működtetésére. A kiadások egy része viszont az adatok és kórlapok digitalizációjával, ezáltal a redundáns vizsgálatok jelentős csökkentésével megspórolható lenne.
„Előremutató és kockázatmentes kezdeményezés az e-recept napokban meghirdetett 2012-es bevezetése, hiszen az egészségpénztáraknál évek óta panaszmentesen és olcsón működik ugyanez az infrastruktúra „kicsiben”, nincs tehát más teendő, mint állami szinten bevezetni ugyanazt a digitális rendszert” – állítja Semerédy Péter, az Optisoft Nyrt. igazgatótanácsának elnöke. „Ez azonban elsősorban kényelmi, és csak másodsorban költségmegtakarítási lépés. Az igazi előrelépést sokkal inkább a kórlapok digitalizálása jelentené.” Ez az informatikai alapú fejlesztés ráadásul arányait tekintve a leghasznosabban elköltött pénz lenne: számottevően csökkentheti a vizsgálatok számát, jelentős időt szabadíthat fel a tényleges betegellátásra és megalapozott adatokat biztosíthat kutatásokhoz és az ágazat további finomhangolásához.
Többek közt erre a célra kötött szakmai szövetséget az Optisoft Számítástechnikai Nyrt., a Tempo Egészségpénztár, a Medicor Elektronika Zrt., a Kék Lagúna Egészségközpont és a Közép-Kelet-Európai Rekreációs Társaság. A felesleges vizsgálatok elhagyásával, az adminisztráció egyszerűsítésével és a redundáns orvos-beteg találkozások számának csökkentésével az ágazati megtakarítás milliárdokban lenne mérhető. Főleg akkor szükséges ez, amikor az amúgy is stagnáló vagy éppen csökkenő GDP-ből egyre kevesebbet fordít az állam az egészségügyi ellátásokra (2009-ben a teljes egészségügyi kiadások 69,7 százaléka származott költségvetési forrásból – a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet – OECD – országainak átlagban ez az arány 71,7 százalék).
Az egészségügyi és diagnosztikai adatok az OECD átlagnál kevesebb orvosi eszköz jobb kihasználását is ösztönöznék. Amíg idehaza egymillió lakosra csak 7,2 számítógépes képalkotó berendezés (CT-készülék) és 2,8 mágneses magrezonanciás képalkotó (MRI-készülék) jut, addig a tagállamok átlaga 22,1 és 12. Ráadásul ehhez a gépszámhoz viszonylag magas vizsgálati szám – 2009-ben például 735.960 – társul. Amennyiben ezeken végrehajtott vizsgálatok eredményeit a páciensekhez köthetően egy szerveren tárolnák, akkor egy baleset vagy hirtelen rosszullét esetén az ország összes rendelőintézetében elérhetővé válnának a beteg korábbi adatai és leletei, könnyítve ezzel az ellátás sikerét.
