Növekvő terhek, rendezetlen kompetencia
Huszonöt-huszonhatezer ápoló hiányzik az állami egészségügyi rendszerből a legfejlettebb országok átlagához képest. A Magyar Narancs összeállítása.
A terhek folyamatosan növekednek, a béremelés viszont alig érezhető, így az ápolóknak nem marad más lehetőségük, mint a magánszektor, a külföldi munkavállalás – vagy a pályaelhagyás. Az elvándorlás mértékéről igen nehéz pontos adatokat találni; egyre többen mennek nyugdíjba, egyre kevesebb a pályakezdő, a fővárosban és a nyugati megyékben pedig hosszú évek óta kritikus a helyzet; utóbbi helyről sokan átmennek Ausztriába dolgozni, akár naponta ingázva munka- és lakhelyük között.
A hivatalos számok szerint 2013-ban ment el a legtöbb ápoló: a távozó 655 szakdolgozóból 518 volt ápoló, 2014-ben 680-ból 485, 2015-ben 707-ből 491, a 2016-os adat szerint pedig 631-ből 426. A legfrissebb adat 2017 első fél évéből való, akkor 306 szakdolgozó ment el, ám az külön nincs feltüntetve, mennyi volt ebből az ápoló.
A feladat sem lett kevesebb az évek során. „Egyre több a beteg ember, ahogy öregszik a lakosság. Abból felesleges kiindulni, hogy ugyanannyi nővér van, mint öt éve, hiszen azóta megnövekedtek az igények is a gyógyításban. A férfiak 58, a nők 60 éves koruk után többnyire sűrűbben betegszenek meg, nő az orvos-beteg találkozások és a kórházi kezelések száma” – mondja Soós Adrianna, a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) elnöke. Így a munkaintenzitás is megnő: 8 óra alatt ma már több beteget kell ellátni, mint évekkel ezelőtt. Ráadásul az ápolók egyre többször végeznek más feladatokat. Soós Adrianna úgy véli, nem ez a baj, az ápolók kompetenciáját ki lehetne és kellene is terjeszteni, hanem az, hogy nincs lefektetve, kinek mi a feladata.
