Nincsenek még új tábororvosok

A lap arra a kérdésre, hogy tervezik-e a menekülttáborokban állandó orvosok alkalmazását, nem kapott választ a menekültügyi hivataltól.

Emlékeztetnek az MNO korábbi írására, mely szerint a menedékkérők ellátása vállalkozási szerződés alapján történik, egyik menekülttábor sem alkalmaz főállásban orvost. Most annyit közöltek velük, hogy a hivatalhoz tartozó befogadóintézményekben biztosítják a háziorvosi ellátásnak megfelelő egészségügyi gondoskodást, ennek része 24 órás egészségügyi felügyelet is. A hivatal szerint szükség esetén szakellátás is igénybe vehető a jogszabályok által meghatározott körben. Kiderült, a hivatal augusztus eleji tájékoztatásához képest nincs változás az egészségügyi ellátást végző orvosok és ápolók számában. – Jelenleg hét orvos és tizennégy nővér dolgozik a befogadóállomásokon, azonban orvosi szolgáltatásra közbeszerzési pályázatot írtak ki, hogy a létszámot növeljék. A pályázatok elbírálása jelenleg folyik – olvasható az mno.hu-n.

*

Dr. Jakab Zsuzsanna, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Európai Regionális Igazgatója a Regionális Bizottság jövő heti ülése előtt, amelyen  a felerősödött népességmozgásra kívánnak reagálni, közleményt adott ki, abban így fogalmaz:

„Jóllehet közkeletű az a hiedelem, hogy összefüggés van a migráció és a fertőző betegségek behurcolása között, a két dolog között nincsen rendszeres kapcsolat. A fertőző betegségek elsősorban a szegénységgel hozhatók kapcsolatba. A menekültek és menedékkérők főként az Európában gyakori fertőző betegségeknek vannak kitéve, függetlenül a migrációtól. Rendkívül alacsony annak a kockázata, hogy egzotikus fertőzést hordozó közvetítő anyagokat, például Ebola-vírust vagy közel-keleti légúti koronavírust (MERS-CoV) hoznak be Európába, és a tapasztalatok azt mutatták, hogy amikor ilyen eset történik, akkor az inkább a rendszeresen utazókat, a turistákat vagy egészségügyi dolgozókat érinti, mintsem a menekülteket vagy a  menedékkérőket..

Európa felkészült az ilyen esetek kezelésére. Ébernek kell maradnunk és elsősorban nem erre kell összpontosítanunk. Kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy minden egyes úton lévő számára biztosítsuk a vendégszerető környezethez, és szükség esetén a magas színvonalú egészségügyi ellátáshoz való teljes körű hozzáférést anélkül, hogy nem, életkor, vallási, nemzetiségi vagy faji alapon megkülönböztetnék őket. Ugyanakkor ilyen módon biztosíthatjuk a legbiztonságosabban azt is, hogy a helyi lakosság ne legyen feleslegesen kitéve behurcolt fertőzést hordozó közvetítő anyagoknak.”