Nincs olyan terület az egészségügyben, ahol minden a helyén volna
A Magyar Orvosi Kamara és a Belügyminisztérium vitájáról kérdezte a Hírklikk Szijjártó László győri főorvost, a MOK Győr-Moson-Sopron megyei elnökét.
A betegek vagy a hozzátartozók panaszaira utal ezzel? Az órákig tartó folyosói várakozásra, az ingerült beszólásokra?
A MOK és BM között kipattant vitában ellátatlan betegekről is szó van, amit úgy kell érteni: bizonyos területeken – és nem csak a sebészeti ellátásban – valóban vannak várólisták, ami bizonyos kapacitási hiányosságokból ered. Nálunk a megyében is előfordult, hogy egy vagy akár több diagnosztikai készülék is egyidőben romlott el. Ezzel nem lehet mit kezdeni. De ebből az is következik, hogy abban az intézményben, amely kénytelen kisegíteni egy másik kórházat, hirtelen akár többszörösére is nőhet a betegforgalom. Ez az egyik faktor a sok között, ami oda vezet, hogy aztán egy osztályon vagy egy ellátási területen elviselhetetlen mértékű a túlterheltség. A személyzetnek hirtelen el kell látniuk olyan betegeket, akik nem az adott osztályhoz tartoztak korábban, egy másik területről jöttek, nem ismerik a beteg minden kórelőzményét. Ez fokozza az orvosok és az ápolók frusztráltságát.
A minisztérium finanszírozási számokkal érvel, miért nincs igaza a MOK-nak, amikor elégedetlenek az orvosok munkakörülményeivel.
A hivatali felsővezetés csupán a számokat nézi, a számok csak egyfajta valóságot tükröznek, de mire eljutnak magasabb szintekre, már torzított képet mutatnak. Az igazi problémák a betegek ellátásakor derülnek ki, ott szembesülünk a keretszámokkal, amelyektől az intézmény vezetése vagy hajlandó eltekinteni, vagy ragaszkodik azokhoz. Senki nem állítja, hogy a kormány nem fordít pénzt az egészségügyre, de azzal revolverezni az orvosokat, hogy hány milliárd ment el erre, arra, amarra, csak parasztvakítás. A betegágyak mellett azt látjuk, hogy konkrétan nincsenek orvosok, szakápolók, akik pedig talán jelentkeznének, azokat nem fizetik meg. Azt látom, hogy nem kötik meg időben a szerződéseket, mindig mindennel késlekednek. Azt látom, hogy nem tudnak embert küldeni az egyik kórházból a másikba, ha valahol ki kellene segíteni a személyzetet. Szóval a magyar egészségügy borzasztóan rossz állapotban van, és ezt nem lehet eltakarni kimutatásokkal. Ezt úgy is mondom, mint kórházi gyakorló orvos, aki 30 éve dolgozik a szakmában, köztestületi tisztséget is viselek, Hollandiában is dolgoztam, ahol elismerten fejlett az ellátórendszer.
Ön szerint maga a rendszer hibás? Szervezettségi problémák vannak?
Szervezettség? Igen. Meglehet. Nem tudok olyan területet említeni az egészségügyben, ahol minden a helyén volna. Olyan ez, mint egy süllyedő hajó, amelyiken lékek egész sora keletkezett, s hiába próbálják betömni az egyiket, a másikon tovább ömlik be a víz, és a hajó egyre jobban süllyed. Az egyik ilyen friss lék az ügyeleti ellátó rendszer, ami egyes elemeiben jobb, mint a régi rendszer volt, van, ahol ezért dicsérik a működési protokollt, másutt elégedetlenek vele. Más volna a szakma véleménye, ha azt láttuk volna, hogy átgondoltan, komplexen nyúlnak hozzá az egész rendszerhez. De valójában nem ez történt. Az alapellátásban dolgozóknak ügyeletet kell vállalniuk, ez természetes, eddig is így volt. Addig lehetett kezelni a problémát, amíg a nagyon idős kollégák napközben folytatták a háziorvosi praxisukat. 70-80 év fölött nappal dolgoztak a rendelőkben, de amikor azt is elvárták volna, hogy éjszakai ügyeletet vállaljanak, egyszerűen feladták. Hiába erősködtek a mentősök, meg a politikusok, hogy aki nappal el tudja látni a munkáját, éjjel is alkalmas erre, ez érzéketlenség és nem is igaz.