Egészségpolitika
Nemzeti alkoholstratégia nincs, Nemzeti Pálinka Tanács van
Magyarországon, ahol legfeljebb 30 ezerre tehető a rendszeres kábítószer-élvezők száma, tavaly év végén már a második nemzeti drogstratégiát fogadta el a Tisztelt Ház.
A jelenlegi kódoláscentrikus, finanszírozási elvek uralta egészségügyi nyilvántartási rendszer alkalmatlan arra, hogy átfogó képet adjon a szenvedélybetegek számáról – állítja Varga Gábor. A szakmai kollégium első embere bizonyos abban, hogy azok a betegek, akiket alkohol- vagy drogproblémával, de még azok is, akiket valamilyen viselkedési zavarral kezelnek, valójában csak a probléma-jéghegy csúcsát mutatják. A többiek vagy még nem jelentkeznek az egészségügyi rendszerben, vagy annak az addiktológiától egészen távol eső szegmensében bukkannak fel, például belgyógyászati vagy neurológiai betegként. Varga Gábor ezt a véleményét többek között egy tíz évvel ezelőtti vizsgálattal támasztja alá. Akkor a győri kórházban minden osztály minden egyes betegénél megjelölték, ha az illető a fődiagnózis mellett valamely addikcióban is érintett volt, bár nem amiatt került kórházba és nem is azzal kezelték. Kiderült, hogy a vizsgált esztendőben a kórházban kezelt 52 ezer beteg 54 százaléka, tehát több mint fele küzdött kisebb-nagyobb mértékű alkoholproblémával – holott sosem fordult (még) meg az addiktológiai osztályon. A drogosok számát részben ugyanezen ok miatt lehetetlen meghatározni. De itt az is árnyalhatja a képet, hogy ki mit tekint drognak – és nem csupán a jogi megfogalmazások szerint –, és vajon kábítószerező-e az alkalmi vagy egyszeri szerhasználó – teszi hozzá Demetrovics Zsolt. Így azután nem csoda, ha százezres nagyságrendű kábítószer-élvező tömegről is hallani, miközben az igazán problémás, kezelésre szoruló drogosok száma mindössze 30 ezer körülire tehető. |