MÖSZ elnök: szakszervezetként lehet berzenkedni, de...
A Hírklikk Toma Lajost, a Mentődolgozók Önálló Szakszervezetének (MÖSZ) elnökét faggatta az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) aktuális ügyeiről.
A kiérkezési idő körül kialakult polémiáról a Mentődolgozók Önálló Szakszervezetének (MÖSZ) elnöke úgy vélte, torzít a statisztika, ugyanis az Országos Mentőszolgálat a világon egyedülálló módon, nem a segélykérés időpontjától számolja a kiérkezési időt, hanem attól a pillanattól, amikor találtak a feladathoz megfelelő mentőegységet. Mennyi idő telik el addig, amíg a bejelentéstől a feladat delegálásra kerül? – tette fel a kérdést a Hírklikk Toma Lajosnak, a MÖSZ elnökének, aki elismerte, ez lehet néhány másodperc, de akár néhány óra is. Nem vállalta, hogy pontos adatokkal kommentálja a már-már országossá dagadó vitát, mert mint mondta, ők sem látnak minden adatot. Egyben azonban egészen biztos: olyan nem fordult még elő, hogy a megkapott feladatot ne teljesítették volna.
Valami hiba persze lehet a rendszerben, mert ha nem volna, és minden simán, gördülékenyen működne, akkor erre a mostani polémiaiára sem lett volna szükség. Nem lehet, hogy valahol a mentésirányítási rendszerében van a hiba? – kérdezte a lap, de Toma Lajos úgy látja, nem maga az irányítási rendszer a vétkes, mert a nagy számok törvénye alapján, mindig lesznek olyan egyedi ügyek, ahol valaki éppen hibázik. A mentőszolgálat a rá vonatkozó törvény alapján, a rendelkezésére álló költségvetési forrásokból látja el a feladatát, csak ezeken a kereteken belül „nyújtózkodhat”. „Mondhatjuk, hogy ez a pénz kevés, de akkor is csak ebből kell működtetni országszerte a mentési rendszert.”
Nem vitatja a MÖSZ elnöke, hogy nagy port kavart a vidéki mentődolgozók budapesti felrendelése, de ez a döntés is a források szűkösségére vezethető vissza. A feladatok jelentősen megnőttek, időközben sem több munkatársuk, sem több járművük nem állt szolgálatba. Az OMSZ vezetése a rendelkezésre álló költségvetéséből a meglévő kapacitások átcsoportosításával próbálja megoldani a helyzetet.
Szakszervezetként lehet berzenkedni ellene, de erre mindaddig jogosult a vezetőség, amíg a Munka törtvénykönyvében szereplő összes előírást betartják. Biztosítják a munkába járás feltételeit, a kiküldetéssel kapcsolatos előírásokat, a munkaidő korlátokat, megteremtik a kellő munkakörülményeket, és ha ez mind rendjén van, tudomásul kell vennünk a helyzetet. Az megint más kérdés, hogy ezt nem tekinthetik végleges megoldásnak. Belátható időn belül orvosolni kell a fővárosi mentőkapacitás hiányosságait, olyan mértékű bővítésére lesz szükség, amivel a két és félmilliós fővárost a helyi erők el tudják látni.
