Milyen lenne az orvosi kamara új elnöke?

Részletek a Magyar Hang szeptember 27-i számában megjelent interjúból:

– Sikeresnek, de eredménytelennek nevezte a füttykoncerttel kísért nagygyűlést Éger István, az orvosi kamara elnöke. Ön hogyan értékelné az eseményt?

– Hasznosnak. Kiderült, hogy az orvostársadalom igenis felrázható az apátiából, hiszen közel ezren vettek részt a nagygyűlésen, hasonló eseményre emberemlékezet óta nem volt példa. A nagygyűlés összehívása az Újratervezés sikere is. Mi hangoztatjuk azt, hogy interaktív kamarára van szükség, nem pedig egy olyanra, amelynek elnöksége a tagok feje felett, zárt ajtós tárgyalásokon alkudozik valamiről a kormányzattal. Most mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a MOK vezetésének taktikája elhibázott, amit végső soron maga Éger István ismert el, amikor a nagygyűlés elején perceken át sorolta, mit nem sikerült elérni a tárgyalások során az elmúlt években.

(…)

– A kormány rendre azt hangoztatja, hogy egyre nagyobb összegeket áldoz az egészségügy rendbetételére. Szigetszerű beruházásokat, intézményfejlesztéseket látunk is, miközben a rendszer recseg-ropog. Ön szerint hol a baj?

– Horváth Ildikó államtitkár asszony a szombati nagygyűlésen hosszasan sorolta, mire mennyi pénzt áldozott a kormány az elmúlt közel tíz év során. Ez mind igaz, sok száz milliárd forintról van szó, amelyet sajnos sikerült úgy elkölteni, hogy az ellátás minősége és az egészségügyi dolgozók munkafeltételei nem javultak. Korszerűtlen, átláthatatlan, a transzparenciát nélkülöző rendszert tartunk fenn. Egyes ellátási eseményekre koncentrálunk, amelyek között nincs összhang. Ezért nincs szó hatékonyságról még akkor sem, ha igaz, hogy bizonyos szakterületeken nagyon magas színvonalon folyik a munka.

***

Nekünk a legnagyobb ellenfelünk nem Éger István, hanem a közöny – mondta Kincses Gyula a Népszavának:

Az önt jelölő Újratervezés csoportot főleg harmincas, negyvenes, dinamikus orvosok alkotják. Ön 67 éves. Nem találtak fiatalabbat?

Nem vállalták. Olyan főállású jelöltet kerestek, akinek sokféle tapasztalata van, ismeri a kormányzati döntési mechanizmust is. A jelölésemben az is benne volt, hogy tudják: a szakma, az orvoslás elég arisztokratikus, és fiatal, ismeretlen kollégát nem biztos, hogy megválasztanának.

Rendre keménykedik az Újratervezés, ám emögött nem látszik az orvosok eltökéltsége. Amikor a kamara megmérte azt, hogy milyen részvételre hajlandóak, több mint ötezren voksoltak a nagygyűlés mellett, majd arra már csak alig ezren regisztráltak és odaérkeztek 900-an. Hogyan gondolja erősíteni az orvosok kockázatvállalási kedvét?

Mi nagyon örültünk annak, hogy nem írtuk hiába leveleinket és a jelenlegi elnök úr megkérdezte a tagságot. Nekünk sem lehet más dolgunk, minthogy ezt az utat folytatjuk. A tagságnak kell eldöntenie azt, hogy mit vállal be. Tehát az elnökség akár régi, akár új, önmagában nem tud semmilyen olyan akciót csinálni, aminek társadalmi hatása van. Mi nem forradalmi szabadcsapat vagyunk. Nem akciózni akarunk, hanem egy jobb egészségügyet szeretnénk. Hogy egy szakmai program megvalósulhasson, vagy az ellátórendszer másként működjön, a kollégáknak is más felelőssége legyen, változzon az etika, de ennek előfeltétele a magasabb bér.

Azért csak szükség lenne nagyobb aktivitásra...

Így van. A kamara eddigi működéséhez képest az, hogy eljött ezer orvos a nagygyűlésre nagyon komoly eredmény. Nekünk a legnagyobb ellenfelünk nem Éger István, hanem a közöny. A kamara elmúlt évei leszoktatták a kollégákat arról, hogy a köztestületnek van súlya. Legutóbb a szociális népszavazás meg a Molnár Lajos-féle törvény volt az, ami ellen a kamara mozgósítani tudta a tagjait. Akkor volt valamilyen közösségi élménye a kamarának.

Ön épp akkor volt államtitkár.

Úgy éreztem, hogy a Molnár Lajostól egészségügyi minisztertől kapott pofonért így akar elégtételt venni a kamara. Ezért mindent ellenzett, amit az akkori politika csinált. Sértettség alapú, és nem programalapú tiltakozás volt, de a sértettséget megértem.