Még büntetlenül mehetnek külföldre a fiatal doktorok

A hallgatói szerződés rendszere augusztus elsején lépne hatályba. Az erről szóló kormányrendelet nem kevesebbet ír elő, mint azt, hogy az állami finanszírozású képzésben részesülők a diplomájuk megszerzését követő 20 évben kétszer annyi évet dolgozzanak itthon, mint amennyit ösztöndíjasként valamelyik felsőoktatási tanintézetben töltöttek korábban. Amennyiben valaki nem teljesíti a fenti feltételeket, köteles az államnak visszafizetni a kamattal felturbózott ösztöndíj összegét. Elbujdokolni pedig a törlesztés elől – legalábbis itthon – nem igen lehet, mivel a visszafizetésről szóló határozatot megküldik az adóhatóságnak is, amely akár végrehajtási jogot is bejegyeztethet a renitens nem fizetők ingatlanára. Arra viszont sikerült rábírni a rendeletalkotókat, hogy az ösztöndíj adósságát maga előtt görgető diplomás halála után legalább hagyatékára ne terheljék rá a fennmaradó tartozást, mint arról állítólag a tárgyalások korai szakaszában még szó volt. Lehet persze részletekben is fizetni, öt millió forint alatt legfeljebb tíz, ennél magasabb összeg esetében maximum tizenöt éves futamidő jöhet szóba. A kölcsön törlesztését egyébként akár a munkaadó is magára vállalhatja.

Az orvosok esetében az új rendelkezés 12 évi hazai munkavállalást jelent, ami – kötelező mivolta miatt - még akkor is soknak tűnik, ha a rezidensi esztendők értelemszerűen már munkavégzésnek számítanak. Könnyebbség ugyanakkor, hogy munkaviszonynak számít a terhességi-gyermekágyi segély, a gyed és a gyes folyósításának időtartama, de azok a hónapok is, amelyet a munkanélküli diplomás járadékosként álláskereséssel tölt. Ez utóbbiak feltehetően nem a frissen végzett orvosok lesznek. Egyaránt felmentést kaphatnak viszont a kötelezően ledolgozandó évek illetve az ösztöndíj visszafizetése alól azok a diplomás nők, akik három gyermeket szülnek. Ez ugyan meglehetősen diszkriminatív eljárás a férfiakkal szemben, de a Hallgatói Önkormányzat Országos Konferenciája nem pont ezért fordult az Európai Bizottsághoz, illetve Szabó Mátéhoz, az alapvető jogok biztosához.

A HÖOK ugyanis úgy véli, hogy a rendelet szükségtelenül és aránytalanul korlátozza a kiszolgáltatott helyzetben lévő egyetemi, főiskolai hallgatók alapvető jogait, a felsőoktatáshoz való hozzáférés szempontjából pedig sérti az egyenlő bánásmód elvét. Alkotmányosan aggályosnak tartják azt is, hogy „munkahely-minőségi” előírások alkalmazása nélkül kötnék a friss diplomásokat a hazai munkaerőpiachoz, azt pedig végképp nem garantálják, hogy lesz majd állásuk. Szabó Máté oly annyira megalapozottnak tartotta a hallgatók jogi aggályait, hogy azzal a kéréssel fordult az Alkotmánybírósághoz: semmisítse meg a rendeletet.

A HÖOK elnöke abban reménykedik, hogy mire a rendelet hatályba lépne, már nem is létezik. A felsőoktatás valóban átalakításra szorul, de az eddigi intézkedések kizárólag pénz kivonást, a Széll Kálmán Terv ide vágó passzusainak végrehajtását jelentik, fejtette ki Nagy Dávid. A valóban lényegi átalakítás elképzelhetetlen a tananyag, a kreditrendszer felülvizsgálata, a minőségbiztosítási rendszer kialakítása nélkül.

Az új paragrafusok megfogalmazását többek szerint részben az egyre gyorsuló ütemű orvos-elvándorlás motiválta. A sors – és a rendelet – fintora, hogy mivel felmenő rendszerben lépne hatályba a szerződéskötési kötelezettség, még öt évfolyamnyi fiatal doktor vághat neki büntetlenül a nagyvilágnak. Nem úgy, mint azok a bölcsészek vagy az oktatási kormányzat által favorizált természettudományi kar hallgatói, akik nemhogy külföldön, de itthon sem igen találnak munkát maguknak, s akik pechükre idén szeptemberben kezdik a bolognai rendszer második etapját, a két éves mesterszakot. Ők ugyanis új felvételizőknek számítanak korábbi egyetemükön, nem úgy mint az osztatlan képzésben részt vevő orvosok, gyógyszerészek, jogászok, művészeti képzésben résztvevők, egyes építészeti szakok hallgatói, vagy – hazai unikumként – az erdőmérnökök.

A szigorú rendelet Nagy Dávid szerint már csak azért is furcsa, mert a magyar fiatalok messze nem annyira mobilak, mint a környező országokban, illetve Közép-Kelet-Európában élő társaik. Papp Magor is úgy véli, normális körülmények esetén a fiatal orvosok töredékének jutna eszébe a külföldi munkavállalás. Tisztában vagyunk a realitásokkal, nem londoni bérekről álmodunk, mondja Nagy Dávid, s ezzel a rezidens szövetség elnöke is egyetért. Másfélszeres bérekkel, jó munkakörülményekkel, a tudás, a diploma megbecsülésével itthon lehet tartani a fiatalokat.