hirdetés
2024. november. 21., csütörtök - Olivér.

A hazai magánszektorban elérték az amerikai fizetéseket

Fábián Lajossal, a VOSZ egészségügyi tagozatának elnökével, a TritonLife csoport társalapító tulajdonosával a Népszava beszélgetett.

A kormányzat színt vallott és kínál egy lehetőséget a magánszolgáltatóknak arra, hogy közfinanszírozáshoz juthassanak. E szerint ha egy piaci szereplő képes a külföldi centrumokban elérhető, ritka szolgáltatásokat itthon olcsóbban nyújtani, akkor az hazai egészségbiztosító náluk vásárolja majd meg az ellátást. Vannak olyan ellátásaik, amelyekre szerződhet önökkel az állam?

Nincsenek. A hírt ugyan én is láttam, de nagyon nehezen tudom értelmezni. Tudomásom szerint a nagyon kurrens, delikát ellátásokat lehet megvásárolni külföldön. Van arra is példa, hogy rászoruló magyar betegek egyedi engedélyekkel kijutnak nagy, speciális centrumokba gyógykezelésekre. Ám ezek általában olyan terápiák, amiket az egyébként az innovatív orvosi szolgáltatásokban élenjáró hazai orvostudományi egyetemi klinikák sem végeznek. Ezek sok százezer eurós műtétek, gyógykezelések, amiket nyilván az ellátási piramis csúcsán lévőknek sem éri meg itthon csinálni, és ha nekik nem éri meg, akkor egy magánszolgáltató sem képes azt gazdaságosan ellátni. Nincsenek is erre felkészülve. Tehát én ezt a módosítást továbbra sem értem, remélem, hogy még lesz valami tisztázó kör a részletekről.

A tárca példaként a gerincgyógyászati központot említette, ahonnan gerincstabilizáló műtéteket vásárol a lakosságnak.

Az Országos Gerincgyógyászati Központ egy nagyon magas szakmai színvonalú gyógyító egység, ami Varga Péter Pál-féle intézménye volt, régóta és jelentős közfinanszírozással működik és mellette végez magánellátást is. Ezt sem tudom pontosan illeszteni ebbe a képbe, hiszen ez nem újdonság.

Kicsit másként kérdezem: mit üzent önöknek ez a módosító javaslat?

Most nem akarok ebből viccet csinálni, de nekem semmit. Ha az értelme az, ami a Népszavában megjelent, akkor nekünk, a magánszférának nem jelent semmit. De a várólistán lévő pácienseknek sem tesz sokat hozzá a problémáik megoldásához. Legyünk fairek: ha most én ülnék a másik oldalon, a jelenlegi szűkös büdzsé mellett nagyon nehéz lenne azt mondanom, hogy megnyitom - az egyébként önmagában szigetszerűen sokkal gazdaságosabban működő magáncégek számára - a közkasszát. Még azzal együtt is, ha egyébként hozhatna politikai sikert, ha egy életen át járulékot fizetők állami támogatással a magánban gyorsabban, és a mostani ár feléért juthatnának például csípőműtéthez. Csak ez a gesztus is óriási pénzkiáramlással járna.

(...)

Az állami szférában dolgozó orvosok körülbelül hány szolgáltatónál vállalnak feladatot?

A VOSZ-nak erről nincs adata, mi – ez a TritonLife-ot jelenti – azon vagyunk, hogy a nálunk feladatot vállalóknál minél nagyobb munkaidő szegmenst tudjunk kitölteni az itteni munkával. Magam is ismerek olyan kollégákat, akik 3-4-5 magánintézményben is dolgoznak. Egy orvos harminc évet tanul azért, hogy pályakezdő lehessen a saját szakterületén. Ezt követően pedig nagyon szűk az az időablak, amíg jövedelmet tud szerezni. Így érthető, ha valaki orvosként az aktív éveiből kihozható maximumra törekszik. De annak határt kéne szabni, hogy kurrens szakmákban – mint ahogyan erről már a Portfóliónak is beszéltem –, valaki egyetlen 60-70 perces műtétért annyit követeljen, mint az állami rendszerbeli havi bére. Ez már kilenc számjegyű fizetéseket jelent, és 600-700 milliós évi jövedelmet, amit már az égvilágon semmi sem indokol. A világon nagyon kevés hely van, ahol ezt el lehet érni, jobbára az Amerikai Egyesült Államokban vannak ilyenek, ott is ritkán.

Milyen szakmákban lehet itthon ekkora jövedelemre szert tenni?

Néhány kurrens, operatív szakmában, például ortopédia, nőgyógyászat. A kilenc számjegyű jövedelem fenntarthatatlan, mert egyetlen magánszolgáltató sem tudja huzamosan ezeket a magas orvosi díjakat finanszírozni.

Az extra bérigények letörésére, miért nem szerződtetnek Indiából vagy a világ más tájáról specialistákat?

Magam is orvos és orvospárti is vagyok, nem a kollégák sarokba szorítása a cél, és nem dolgozom a bérigényük letörésén. Kiegyezés párti vagyok. De más szempontból sem lenne jó megoldás, és nem is így működik. Például a nyelv ismerete nélkül nem lehet gyógyító munkát végezni, és akkor még nem is említettük, hogy a magyarokkal kapcsolatos közgondolkodás miatt nem nagyon bíznak az idegen kultúrákból érkezőkben. Azaz az indiai-orvosok alkalmazását nem látom megoldásnak.

A teljes interjút a Népszava közli.

(forrás: Népszava)

Könyveink