Lélekben már felmondtak
483 egészségügyi dolgozó. Ennyi ember szólalt meg az eLitMed által készített és a Független Egészségügyi Szakszervezet támogatásával lefolytatott kérdőíves felmérésben.
2025 elejére az egészségügyi dolgozók helyzete Magyarországon tovább súlyosbodott, és egyre több érintett jelezte: a rendszer nem fenntartható sem anyagi, sem emberi erőforrás, sem morális értelemben. A szakdolgozók, a védőnők, az ápolók, az asszisztensek, de még az orvosok is tömegesen fogalmazták meg elégedetlenségüket – írja a lap, jelezve: 2025 júniusának végén, júliusának elején újra megkérdezték őket (online, nem reprezentatív módon).
Arra, hogy mégis miért nem hagyják el a pályát, legtöbben két szót írtak: hivatástudat és beteg. Az alábbiakban a szakdolgozói visszajelzésekből rajzolódik ki a jelenlegi helyzet képe – egyfajta közös kiáltványként. A hangjuk nem csupán panaszként értelmezendő, hanem egy utolsó, kétségbeesett figyelmeztetésként: ha így marad, nem lesz, aki ágyat vet, injekciót bead, sebet kötöz, vagy támogató szót mond a betegnek.
A kérdés egyszerű volt: Mi hiányzik leginkább a munkahelyeden? A válaszadók 67%-a szerint az elfogadható fizetés és a megfelelő munkahelyi körülmények is hiányoznak. Ötödük (23%) „csak” a fizetést kevesellte. Néhány válaszadó külön kiemelte a megalázó bánásmódot, a munkatársak tárgyiasító megjegyzéseit, vagy az alapvető tisztelet hiányát is.
Sokan arra is felhívják a figyelmet, hogy mára két munkahely sem elég az alapvető megélhetéshez. A városi és vidéki bérek közötti különbségek, a juttatások teljes eltűnése (pl. cafeteria, védőital, munkaruha, nyári támogatás) pedig még tovább növelik a feszültséget. Többen hangsúlyozták, hogy az orvosok karácsonyi jutalmat kaptak, a szakdolgozók nem. „Mi is fizetünk a boltban” – írták többen is. És míg az orvosi fizetéseket jelentősen rendezték, a szakdolgozók kimaradtak a bérrendezésből, miközben egyre több orvosi feladatot látnak el.
Az anyagi elismerés hiánya mellett embertelen munkakörülményekről is beszámoltak. A légkondicionált helyiségek hiánya, az elavult eszközpark, a túlzsúfolt osztályok, a krónikus létszámhiány mindenkit túlterhel. Néhány sarkos vélemény: „A vezetők álljanak be dolgozni, ne az irodát őrizzék.” / „Műszakban 45 betegre jut egy ápoló és egy segéd – ez embertelen.” / „Egyre több az adminisztráció, kevesebb idő jut a betegekre.”
A válaszadók 63%-a soha nem kapott még semmilyen szakmai elismerést, de további 22%-uk is több mint öt éve tapasztalt ilyet.
Sokan említik a pszichés megterhelést, az emberi bánásmód hiányát a vezetők részéről, a „katonás” irányítást, ahol késésért levonnak, de helyettesítést nem biztosítanak, vagy ahol az orvosok „cselédként” bánnak a diplomás ápolókkal.
A vezetés megítélése különösen árulkodó: a válaszadók 57%-a szerint csak elvárják a munkát, különösebb támogatás nélkül. 35% úgy véli, a vezetők ugyan nehéz helyzetben vannak, de ettől még probléma, hogy nem jut figyelem a dolgozókra, és mindössze 6% érzi azt, hogy ténylegesen támogatják és kiállnak mellette.
A válaszadók 81%-a vallotta be: kiégett.
A megkérdezettek több mint 40%-a jelezte: készen áll részt venni tiltakozó megmozduláson, míg további 40% bizonytalan, de nem zárja ki az aktív kiállást sem. Milyen eszközökhöz nyúlnának a dolgozók? 450 válasz alapján a leginkább támogatott eszköz a sztrájk (61%), az országos tüntetés (48%), a helyi demonstráció (38%), illetve a felmondás letétbe helyezése (29%).
A teljes információt ITT olvashatja