Kunetz Zsombor ügyeletről, mentésről, alapellátásról
Kunetz Zsombor a 24.hu-nak adott interjújában beszélt az új ügyeleti rendszerről, a mentőszolgálat működéséről és a háziorvosok szerepéről is.
A hazai sürgősségi ellátás, a mentés, az ügyeletek működésének részletes értékelése előtt érdemes feltenni egy nulladik kérdést. Egyáltalán vannak-e igazi adataink? A mentőszolgálat titoktartásra kötelezi a dolgozóit, csak hurráoptimista nyilatkozatokat tesz, és minden kritikát élből cáfol. Innen indulunk. Tudjuk-e, hogy mi történik, vagy a közvélemény számára a mentés ma nagyjából fekete doboz?
Nagyjából fekete doboz. Nem olyan régen, még a 2010-es évek elején a mentőszolgálatok évente adtak ki letölthető jelentést. Az utóbbi években én ezt már nem találom, igaz, a KSH közöl bizonyos adatokat. Ezekből kiderül, hogy 2008-ban 452 ezer, 2023-ban 887 ezer mentési eset volt. Ez tökéletesen mutatja, hogy mennyire rosszul működik az egészségügy és benne a mentőszolgálat, miközben 15 év alatt majdnem megduplázódott az esetek száma.
Ez a növekmény a rossz működést mutatja?
Igen, az egész rendszer rossz működését. Miközben a sérülések száma nagyjából állandó maradt, a belgyógyászati megbetegedések miatt mentett betegek száma gyakorlatilag megnégyszereződött. Ennek az az oka, hogy olyan páciensek, akiknek a betegsége elvben nem a sürgősségi ellátás körébe tartozik, előbb-utóbb mégis ott kötnek ki. Az alapellátás, ahonnan az egyre romló munkakörülmények és az egyre rosszabb szervezés miatt menekülnek a dolgozók, nem képes arra, hogy megszűrje ezeket a betegeket, így a sürgősségi ellátásnak, a mentésnek kell jóval nagyobb kapacitással dolgoznia.
Az orvosi kamara elnöke, Álmos Péter úgy nyilatkozott a közelmúltban, hogy az egészségügyi ellátás színvonala romlott az 5–10 évvel ezelőttihez képest. Ez igaz-e a sürgősségi ellátásra, a mentésre, az ügyeletek működésére is?
Egészen biztosan igaz. Nyilvánvaló, hogy a sürgősségi, tehát az akut esetek számának növekedése fokozza a rendszer terhelését. Egy hasonlattal: forgalmi dugót okoz egy szűk autópályán. Minden olyan esemény, amely az akut ellátást úgy akadályozza, hogy a krónikus, tehát elhúzódó betegségek ellátásának kapacitáshiánya miatt nem engedi átáramolni a betegeket az akut ellátásból a krónikus irányba, az autópályán fokozza a dugót, mert szűkíti az elvezető utak kapacitását. A sürgősségi rendszerben három ok miatt alakulhat ki óriási probléma. Egyrészt a rendszer előtt, a beáramlásban, másrészt a rendszer mögött, a kiáramlásban, amikor nincs hova küldeni a beteget. Tehát ott fekszik a belgyógyászaton az a beteg, aki egyébként akut belgyógyászati kezelésre már nem szorul, mégis ott tartják. Vagy mert rehabilitálni kellene, de a szakellátáson nem fogadják, vagy ápolási osztályon kellene gondozni, mert már nem gyógyítható, de ott nincsen hely, hazaküldeni pedig valamiért nem lehet. Például nincs, aki ellássa. Így ezek a betegek a sürgősségi ágyakon fekszenek, ott okoznak torlódást. Tehát ez a második láncszem. És a harmadik, amikor maga az akut ellátás is elégtelen. Mert nincs elég nővér, orvos, mentőápoló, hogy ellássa ezeket a betegeket. És akkor még nem is beszéltünk a szakmai színvonalról és a túlterhelésről. Összefoglalom: Magyarországon az egészségügyi ellátás rendszerének minden eleme károsodott az elmúlt években, és a helyzet folyamatosan romlik.
Egyre nő a sürgősségi ellátásban jelentkező betegek száma, hiszen az alapellátás nem működik megfelelően, de a szakellátás is rendszerhibákkal küzd, a betegek egy jelentős része pedig úgy próbál kiutat találni, hogy a sürgősségi ellátást veszi igénybe, ott próbál választ kapni a problémáira. Ez azt jelenti, hogy a valóban sürgős esetek ellátása is akadályozottá válik. És akkor a következő stációban ott tartunk, hogy nincs elég orvos, ápoló, adminisztrátor, beteghordó, műtősfiú, ami a megnövekedett kapacitásigényt még tovább szűkíti.
A sürgősségi ellátásban alighanem fokozza a nehézségeket, hogy ma már az ország minden tájáról Budapestre vezényelnek fel mentőautókat.
Erre csak azért van szükség, mert a mentőszolgálat évtizedek óta nem határozta meg azt a protokollt, amely alapján a mentésszervező bátran el tudná dönteni, hogy a betegnek szüksége van-e autóra. Tehát nincsen rendesen képzett diszpécserszolgálati személyzet, és a rendszer nincs megfelelő jogi támasztékokkal biztosítva. Ezért aztán, akik a hívásokat fogadják, úgy menekülnek a tévedés kockázata elől, hogy olyan esetekhez is gondolkodás nélkül mentőegységet küldenek, amelyekben erre valójában nincs szükség.
