Krízis az idősgondozásban: rendszerszintű diszfunkciók
Az idősgondozás munkaerőpiaci helyzetéről is beszélt Nagy Viktor, az intézményesített idősgondozás szakértője a Pénzcentrumnak adott interjújában.
Nagy Viktor szakértő elemzése rávilágít arra, hogy a magyarországi idősellátás válsága messze túlmutat a puszta forráshiányon. A szektorban megfigyelhető többirányú migráció (külföldre vándorlás, magánszektorba áramlás és teljes pályaelhagyás) hátterében komplex strukturális okok állnak.
Munkaerőpiaci eltolódások
Bár a 2010-es évekre jellemző külföldi munkavállalási hullám mérséklődött, Ausztria és Németország 3-4-szeres bérkínálata továbbra is elszívó hatású. Ezzel párhuzamosan a hazai magánszektor (profi nyugdíjasházak) egyre vonzóbbá válik: a közszférához képest 2-3-szoros béreket, modernebb környezetet és alacsonyabb adminisztratív terhet kínálnak. A legsúlyosabb jelenség azonban a pályaelhagyás, melyet a krónikus túlterheltség, az extrém túlórák és az alacsony társadalmi presztízs táplál.
Strukturális és jogi anomáliák
A szakértő kritizálja az egészségügy és a szociális szféra közötti merev szétválasztottságot. A betegutak során a dokumentáció és az információátadás akadozik, miközben az intézményeken belül a gondozási és szakápolási kompetenciák összemosódnak. Az elavult, 1993-as jogszabályi környezet nem kezeli a „szürke zónában” működő nyugdíjasházak státuszát, és nem kínál választ a digitalizáció hiányára sem.
Megoldási irányok
A bérrendezés elengedhetetlen, de önmagában nem elégséges. A fenntarthatósághoz az alábbiak szükségesek:
-
Társadalmi edukáció: A szakma presztízsének emelése pozitív médiakampányokkal.
-
Digitalizáció: Az adminisztrációs terhek csökkentése modern szoftverekkel és okosotthon-megoldásokkal.
-
Reformált képzés: Gyakorlatorientált, gyorsabb bemenetet biztosító oktatási rendszer.
A diagnózis egyértelmű: rendszerszintű szemléletváltás nélkül az ellátórendszer terhei az idősödő társadalom nyomása alatt kezelhetetlenné válnak.
