Kórház a város alatt
Korhű eszközökkel, életmentő jelenteket felvillantó installációkkal állít emléket az 1956-os forradalom idején szolgáló egészségügyiseknek az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) Markó utcai pincerendszerében csütörtökön nyílt új állandó tárlat.
A Pincekórház 1956 című kiállítás "a bajtársiasságról, az összetartozás lélekemelő pillanatairól szól és segít abban, hogy közelebb kerüljenek hozzánk 1956 tükörcserepei, melyben az orvosok és a mentősök is nagy szerepet kaptak" - mondta Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter a kiállítás megnyitóján csütörtökön Budapesten.
A Pincekórházat a kényszer szülte, de rengeteg ember kapta vissza az életét ezen a helyen - mutatott rá Kovács Gábor, aki 1956-ban mentőápolóként dolgozott. Mint mondta, azokban az októberi napokban a kerületi kórházak megteltek és már nem tudták elhelyezni a sérülteket, ezért volt szükség a Pincekórház kialakítására.
Azokban a napokban több mint 20 ezer sérültet szállítottak el az állami egészségügyi intézményekbe, a mentőszolgálat alig 1000 mentődolgozóval és 500 kocsival dolgozott országszerte - idézte fel Debrődi Gábor, a Kresz Géza Mentőmúzeum igazgatója.
A folyamatosan növekvő beteglétszám és a helyszűke miatt a Pincekórház betegeit időről időre továbbszállították a különböző kórházakba. Október utolsó napjaiban tárgyalások kezdődtek a mentőszolgálat főigazgatója és a Szobi utcai kórház vezetője között, melynek eredményeként a Pincekórházat kiürítették és átköltöztetették. A mentők átvehették az épületet, s így kialakult a Mentőkórház, mely Magyarországon a sürgősségi betegellátás csírája lett.
