Komoly gondok forrása az ÁNTSZ szervezeti átalakítása

Létszámgondok, a laboratóriumi munka fennakadásai, az országos tiszti főorvos szerepének csökkenése, a szakmai szempontok figyelmen kívül hagyása – csupán néhány probléma azok közül, amelyekkel az ÁNTSZ dolgozói szembesülnek nap mint nap azt követően, hogy a közigazgatás átszervezése nyomán a szolgálat egy részét a kormányhivatalokhoz rendelték. A MedicalOnline információi szerint újabb kormányzati beavatkozás, azaz az eddigi lépések korrekciója nélkül az átszervezés következményei beláthatatlanok lehetnek, ugyanis nagy mértékben veszélyeztetik Magyarország járványügyi biztonságát is.

Közigazgatás kontra szakmai munka?

A kormányzati rendszerbe integrálás szakértők szerint főként azért problémás, mert az ÁNTSZ-nek nem pusztán közigazgatási feladatai vannak. A szolgálat szervezeti és szakmai egységben tartása már csak azért is indokolt, mert azzal elkerülhetőek lennének az olyan szakmailag nem megalapozott felvetések, amelyek például a családvédelmi szolgálatokkal kapcsolatosan érkeztek az egyik kormánymegbízottól a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumhoz (KIM). A javaslat nem szólt kevesebbről, minthogy „új helyet” kellene keresni a tanácsadással, a nők számára válsághelyzetben nyújtott segítségnyújtással, a családtervezéssel kapcsolatos ismeretek terjesztésével foglalkozó családvédelmi szolgálatoknak, mert feladataik „nehezen illeszthetők” a népegészségügyi szakigazgatási szervek feladatai közé...

De nem csak az egykoron még a magzatvédelmi törvény elfogadásakor nagy egyetértésben létrehozott családvédelmi szolgálatok feje fölött kondította meg a vészharangot az új szervezeti felállás. A személyi feltételek és a költségvetési lehetőségek meghatározásával a kormányhivatalok ma óhatatlanul befolyásolják a tisztiorvosi szolgálat más szakmai feladatainak ellátását is, miközben a más szemléletben dolgozó hivatalok nemigen értik, mi fán is terem egy-egy teendő. Ennek ellenére előfordulhatott, hogy Somogy megyében az országos tiszti főorvos egyet nem értésével, végül a miniszter nevezte ki a megyei tiszti főorvost. A „humán-erőforrás-kérdést” azonban általánosságban sem kezelik megfelelően: bár az egyre alacsonyabban létszámkeret miatt az NSZSZ-k vezetői számára fontos volna, hogy az üres vagy megüresedő álláshelyeket betöltsék, ez esetenként és megyénként eltérően komoly akadályokba ütközik.

Oda mennek ellenőrizni, ahová a politika küldi őket

Mint arra  Falus Ferenc  korábbi országos tiszti főorvos emlékeztet: az ÁNTSZ-nek  korábban megyékre épülő rendszere volt, amelyben mintegy 7400-7500-an dolgoztak. Véleménye szerint ez a létszám sem volt „erősen túlzó”, ám később, a regionális alapú rendszer kiépítésekor körülbelül 4000-re csökkentették azt. Mire éppen „beállt és kezdett jól működni, a kormányváltással ezt is szétverték”. Első lépésben visszaállították a megyei rendszert, majd a megyei tisztifőorvosi hivatalokat népegészségügyi szakigazgatási szervként a megyei kormányhivatalokba tagolták, amelyeknek köztudottan politikai vezetője van. Ezzel lényegében meg is szűnt a szolgálat – fogalmaz kendőzetlenül az ex-vezető.  Falus Ferenc azt mondja, ezzel megszűnt az országos tiszti főorvos közvetlen utasítási joga is, így fordulhatott elő, hogy az első időben még értekezletet sem tudtak összehívni az Országos Tisztifőorvosi Hivatalban, mert a megyei tiszti főorvosoknak a megyei kormányhivatalokban kellett engedélyt kérniük arra, hogy részt vehessenek...

A volt országos tiszti főorvos szerint ma nem lehet tudni, hogy a népegészségügyi szolgálat számára hány ember hadrafogható. Pedig korábban a regionális tiszti főorvos szükség esetén szabadon átcsoportosíthatta a munkatársait, mint például a felsőzsolcai árvíz idején. „Barátságtalan tréfaként” értékeli Falus Ferenc azt a korábbi döntést is, hogy a foglalkozás-egészségügy és az élelmiszer-biztonság elkerült a szolgálattól, ami megrendítette az ellenőrzési rendszert. Ezt azonban az új kormány még tovább tetézte a különféle területek közötti együttműködés nehezítésével – vallja. A létszám kevés, a pénz kevés, és a szolgálat ma lényegében oda megy ellenőrizni, ahová a politikai vezetés küldi – fogalmaz Falus Ferenc, aki példaként hozza a szakmai minimumfeltételek újrafogalmazása körül történteket és a szakfelügyeleti rendszer átalakítását egyaránt.

Azzal, hogy az új gigaszervezetként létrejött Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) „elvitte a szakfelügyeletet”, fennáll annak a veszélye, hogy csak akkor és ott lesz ellenőrzés, amikor és amire a szakfelügyelet megbízást kap, és erre szerződést is kötnek vele – mondja. Igaz ez már csak azért is, mert míg korábban körülbelül 1 milliárd forint volt mintegy 700 szakfelügyelő minimális díjazására, a rendelet-tervezet szerint most 300 millióra csökkentenék ezt az összeget, azt is állítva, hogy mindennek nincs pénzügyi hatása – méltatlankodik a volt országos tiszti főorvos. 

Az ÁNTSZ a kormányhivatali rendszer bevezetése óta küzd azért, hogy létszám-egyenlőtlenségeit felszámolják, erre ugyanis az átszervezés jó alkalomnak tűnt. Csakhogy nem sikerült elérniük, hogy a rendszerben meglévő 120 üres álláshelyet elosszák, és a januári újabb leépítés is fenntartotta az aránytalanságokat, mivel a kormányhivatalok figyelmen kívül hagyták a szolgálat javaslatait. Több kistérségben a gépkocsivezetőket is elküldték, tovább csökkentve ezzel a munkatársak mobilitását.

A labor, a továbbképzés és a nyilatkozat

A legtöbb probléma azonban talán az ÁNTSZ laboratóriumai körül tapasztalható. A MedicalOnline úgy tudja, ezt mind a szolgálat, mind a szolgáltatást igénybe vevő kormányhivatalok jelezték „az állam” felé. Az üzemeltetés, a szükséges vegyszerek beszerzése ugyanis jelentős költségekkel jár, de a tisztiorvosi szolgálat szakemberei szerint nem megspórolható, hiszen a vizsgálatok a szolgálat hatósági feladatainak elvégzéséhez, ha úgy tetszik, a döntések megalapozásához elengedhetetlenek. A gondokat feltárni, az uniós kötelezettségeknek megfelelni vagy akár már kialakult járványokat, vészhelyzeteket  felszámolni csak ellenőrzéssel, laboratóriumi munkával lehet.

Ugyancsak komoly konfliktusok forrása a két szervezet között, hogy míg korábban a tisztiorvosi szolgálat munkatársai számára lehetőséget biztosított a szakmai továbbképzésekre, a tudásuk fenntartásához, bővítéséhez elengedhetetlen konferenciákon való részvételre, ez ma esetenként akadályokba ütközik – sorolják a sérelmeket forrásaink. De nem csak a költségek és a munkaidő okoznak vitát. Gond, hogy az ÁNTSZ tisztségviselői számára ma lényegében nem engedélyezett a sajtónyilatkozat, holott számos esetben kerülnek/kerülhetnek olyan helyzetbe, amikor a lakosság megszólalást, információt várna a hatóságtól, ám ez valami miatt elmarad, késve történik meg, illetve helyettük „felkészített kormánymegbízott” vagy a kormányhivatali sajtós munkatárs „kommunikál”, amely akár kínos helyzeteket is eredményezhet – vélik a nevük elhallgatását kérő szakértők.

A két szervezet közötti viták, melyek esetenként az országos tiszti főorvos „jogainak” jelentős csorbulásával, véleménye figyelmen kívül hagyásával járnak, nem ismeretlenek a KIM előtt. Információink szerint ez ügyben már februárban levélváltás történt. Míg ugyanis korábban a szűkös anyagi források ellenére is komoly szakmai teljesítményt vártak el a szolgálat munkatársaitól, közülük sokan ma úgy érzik, hogy nincs szükség korábbi kreativitásukra, ráadásul az elvárások mellé nincsenek biztosítva számukra a szükséges feltételek. A jogszabályok a nem ritka konfliktushelyzetek elkerülésére nem kínálnak egyértelmű megoldást, ami mindenképpen szakmai konzultációt, egyeztetéseket igényel(ne) az Országos Tisztifőorvosi Hivatal és a KIM között.

A kérdés már csak az, vajon mit lehet elérni velük.