Két évtized a betegközpontúság és a kiválóság jegyében

Húsz évvel ezelőtt még jellemzően a lakásrendelők korszakát éltük. Mi indította abban a közegben egy magas szintű járóbeteg-szakellátó központ kialakítására?

A Budai Allergiaközponttal indultunk el 2004-ben, az alapításban pedig pont az motivált, amiért végül én magam nem lettem itthon gyógyító orvos: a rendezetlenség. A Németországban töltött gyakorlatom idején szembesültem azzal, hogy mennyire pontosan differenciálhatóak az ellátórendszeren belül az egyes szereplők feladatai a professzortól az osztályvezető főorvoson át a rezidensig, illetve a hatodéves orvostanhallgatóig, vagy éppen a betegirányító pultban ülő, szervezési feladatokat ellátó szakasszisztensig. Ez a fajta szervezettség, a letisztult feladatkörök egyáltalán nem voltak jellemzőek az ezredforduló magyar ellátórendszerében, ahol ráadásként azzal is szembesülnöm kellett, hogy egy 16 órás ügyeletért nem kaptam annyi pénzt, hogy egy üdítőt és egy pizzát megvegyek belőle. Mindezen tapasztalatok sarkalltak engem és a társaimat, hogy 2004-ben egy olyan rendszer kialakításába vágjunk bele, ahol szabályzatok alapján működnek a folyamatok, és mindenkinek megvan a maga feladata. Az orvos koncentráljon a gyógyításra, az asszisztens a gyógyítás támogatására, és mindenki kapja meg az ezért járó méltó anyagi elismerést.

Már akkor eltervezte, hogy az évek múlásával egy járóbeteg-ellátó hálózatot alakítanak ki?

Egyáltalán nem volt ilyen elképzelésem, és nem is főállásban terveztem vezetni a központot. Inkább a másodvonalbeli önfoglalkoztatás, önmegvalósítás lehetőségét láttam a Prima Medicaban, hiszen végül a gyógyszeriparban helyezkedtem, és egészen 2009-ig oda kötött a főállásom.

Alapítóként volt nehezebb dolga, vagy ügyvezetőként?

Mindkettőnek megvoltak a maga nehézségei és szépségei. Ügyvezetőként talán nagyobb terhet jelent, hogy ma már nemcsak saját magamért, hanem több mint száz kollégámért is felelősséggel tartozom.

Hogyan vált végül központok hálózatává a Prima Medica?

A kereslet bővülése és az ahhoz való alkalmazkodás, a piaci rések feltárása indukálta azt a folyamatot, amelynek során egyre több szakterület magas szintű járóbeteg-központját alakítottuk ki főváros szerte. Jelenleg 23 ilyen központunk működik négy Budapesti telephelyünkön, a Mamut II-ben, az Ostrom utcában, a Kolosy téren és a Bosnyák téren, helyszínenként 3-26 rendelőhelyiséggel, ahol 32 asszisztens és 110 orvos – utóbbi körbe sorolva a felsőfokú végzettséggel rendelkező pszichológusokat, dietetikusokat, gyógytornászokat is – fogadja a betegeket. Törekszünk a páciensközeliségre. Ezért az adott területen professzionális asszisztensek kommunikálnak az elsőként – vagy akár többedik kezelésre – hozzánk érkezőkkel, hogy a beteg úgy kerüljön az orvos elé, hogy ő már tisztában legyen az anamnézisével, életútjával. A gyógyító munkát mintegy húsz fő támogatja a háttérben a gazdasági, üzletfejlesztési és marketing területén.

Az utóbbi években a kormány deklarált célja, hogy élesen elválassza egymástól a köz-, és a magánellátást, az ágazatvezetés számos intézkedése is ezt hivatott szolgálni. Hogyan érinti mindez Önöket?

Járóbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatóként elsősorban a betegérdek- és biztonság szempontjából vet fel számos kérdést ez a törekvés. Az Allergiaközpontba érkező betegnek például nem tudunk helyben méh-, illetve darázscsípés allergia esetén allergén specifikus immunterápiát nyújtani, mert nincs intenzívterápiás hátterünk, de beutalni sem tudjuk ezeket a pácienseinket állami intézménybe, ahol biztonságos körülmények között juthatnának a kezeléshez. A KardioKözpontunkban is akad néhány terápia, amiben nem léphetünk tovább, mert a betegbiztonság szempontjából ez kockázatos lenne, ám a kezelés leállítása is az. Az átjárhatatlanságot, a túl merev szétválasztást végül a páciens sínyli meg.

Nincsen – vagy legalábbis nem látjuk – a stratégiai pontokat és hosszú távú célokat, amelyekhez mi is alkalmazkodni tudnánk, arra építve a saját terveinket és stratégiánkat. Egy egyértelmű betegutakat kijelölő, nem éles szétválasztást, sokkal inkább transzparens összeköttetést biztosító rendszer kialakítását sokan pártolnánk, és a betegek számára is ez jelentene biztonságos ellátást és áttekinthető ellátórendszert.

Az elmúlt évek az akvizíciók, felvásárlások, társulások, hálózatosodás jegyében teltek a magánszektorban. Önöket sosem környékezték meg?

Mi is bővültünk két kisebb rendelővel, illetve tárgyaltunk befektetőkkel, nagyobb szolgáltatókkal. Egyelőre nem látjuk, hogy a mi specialitásaink hogyan tudnának egy nagytömegű ellátást kínáló magánszolgáltatónál hosszú távon stabilan működni, de keressük ennek a jövőjét. Törekszünk különféle együttműködési megállapodások kialakítására is. A Budapesti Szent Ferenc Kórházzal nemrégiben szerződtünk transoesophagealis echocardiográfia valamint kardioverzió elvégzésére, hiszen az esetleges szövődmények ellátása biztonságosabb ott, ahol nemcsak papíron, hanem a gyakorlatban is megvan a szükséges intenzív ellátási rutin. Hasonló megállapodás keretében igyekszünk megtalálni az allergén specifikus immunterápiát biztosító háttérintézményünket is.

A koronavírus-járvány nyomán jelentős orvosi béremelés történt az állami intézményekben. Tudják követni ezt magánszolgáltatóként?

Egyértelműen, hiszen a páciensek az egyéni, specializált ellátásokért magasabb díjat is hajlandóak kifizetni. Hogy a gyógyszeriparból hozzam a példát: minél kevesebb a helyettesítő termék, annál magasabb lehet egy készítmény ára. A mi szakembereink között olyan kiválóságok szerepelnek, mint például Holló Gábor professzor, aki Európa-szerte ismert glaukóma specialistaként bevonzza a betegeket a Szemészeti Központunkba.

Magánintézményként hogyan követik a szinte napról-napra megújuló orvostudományt, a betegellátást nagymértékben jellemző innovációt?

Lassan másfél évtizedes múltra tekintenek vissza az orvosoknak és egészségügyi szakdolgozóknak szervezett Szakmai Napjaink. Az interdiszciplináris – online is elérhető – továbbképzéseinket belső kezdeményezésre indítottuk, hiszen ahhoz, hogy orvosszakmailag a legkiválóbbak legyünk, elengedhetetlen a magas minőségű továbbképzés is. A Szakmai Napok egyediségét az adja, hogy határterületeket „ültetünk egy asztalhoz”, így kötve össze a pulmonológust a dietetikussal, az allergológust az endokrinológussal, ösztönözve a szakmák közötti párbeszédet és tudásmegosztást. A továbbképzéseinken nemcsak egymás szakmájának előrehaladását és naprakész irányelveit ismerhetik meg a kollégák, hanem ezek a csapatépítés szempontjából fontos találkozási pontot is jelentenek a Prima Medica Egészséghálózatok szakorvosai és szakdolgozói számára.

Mint az egy nemrégiben végzett felmérésből kiderült, a magánszolgáltatások vásárlóinak körében kiemelten fontos – és az ellátók közötti választásukat döntően meghatározza –, hogy minden információt elérjenek online. Tudják követni ezt az elvárást?

Saját informatikai rendszerünk fejlesztését 2004-ben kezdtük el. A magánrendelők ellátási logikájára épülő szoftver nemcsak a betegadatokat kezeli, hanem lehetővé teszi az online bejelentkezést, a videókonzultációk lebonyolítását, az Ügyfélkapuval összekapcsolva pedig a leletek fel- és letöltését az orvosaink és a páciensek számára egyaránt. Ezen a felületen kezeljük a szerződéseket és számlákat is, de összeköttetést biztosít például a 77 Elektronika Kft. vércukormérőivel is.

Ügyvezetői munkája mellett Ön a Magyar Életmód Orvostani Társaság (ÉMOT) elnöke is. Az életmódorvoslás az evidence based orvostudomány egyik legfiatalabb, az életmóddal összefüggő krónikus betegségek gyógyításával, megelőzésével és kutatásával foglalkozó terület. A Prima Medica Egészségközpontokban is megjelenik ez a holisztikus szemlélet?

Üzletileg nincs kapcsolat az ÉMOT és az egészséghálózat között, de az életmódorvostan prevenciós, holisztikus szemléletét igyekszünk megjeleníteni minden téren, így többek között a diabetológiában, a hipertonológiában, az endokrinológiában vagy az alvásterápiában.

Azt mondják, a prevenció szinte eladhatatlan a magánszolgáltatásként…

Mi különleges figyelmet fordítunk a megelőzésre, ezen belül is a primer prevencióra. A vállalatok felé nyitva kínáljuk saját a fejlesztésű Életmódkockázati felmérésen alapuló Prima Medica Egészségterv és Életmódprogramot, ami a dolgozók egészségmegőrzésére és –fejlesztésére fókuszál. Tavaly év végén dolgoztuk ki azt a kérdőívet, amelynek nyomán szakembereink vállalati egészségtérképet készítenek a cégek számára, rámutatva, melyek lehetnek azok a beavatkozási pontok, amelyek a dolgozói gárda egészségének megőrzését szolgálják. Sárga, zöld és piros lámpaként jelezzük, hová érdemes erőforrásokat allokálni, és az újbóli mérésekkel a befektetett források hatékonysága is megmutatkozik. Külön büszkénk vagyunk arra, hogy Életmódkockázati kérdőívünk Egészségértés díjat nyert.

A foglalkozás-egészségügy mindennapjait épp nemrégiben bolygatták meg annak a két törvénynek a módosításával, amelyek a munkaköri alkalmassági vizsgálatok elvégzésének kötelezettségét érintette a vállalatoknál. Mégis megéri pont ide befektetni?

Az évek alatt változott a szemlélet, és egyre több vállalkozásnál látták be, hogy hosszú távon megéri a munkavállalók egészségébe befektetni. Míg eddig kvázi adóként tekintettek a cégek az erre a területre elkülönített pénzre, most sokaknál felmerül, hogy az eddigieknél hatékonyabban, több egészségnyereséget elérve is felhasználhatják a jövőben ezt a forrást; és őszintén szólva a foglalkozás-egészségügyi ellátás eddigi formája és tartalma nem is alkalmas egészségmegőrzésre illetve fejlesztésre. Ennek nyomán számos vállalatnál tapasztaljuk, hogy szívesen költenek életmódkockázatot csökkentő primer prevencióra.