Kásler Miklós az Európai Onkológiai Misszióról
Az Európai Onkológiai Misszió reményt ad a rák elleni küzdelemben a megelőzés, ellátás, kutatás és oktatás európai szintű harmonizációjára – mondta a Magyar Nemzetnek Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere.
– Mi az Európai Onkológiai Misszió feladata?
– Számítások szerint 2040-re a rák miatti esetszámok Európában hárommillióról négymillióra nőnek. Emellett a rendelkezésre álló gyógyítási lehetőségek és diagnosztikai panelek tárháza a daganatos megbetegedések tekintetében rohamosan szélesedik, amelynek köszönhetően az onkológia a precíziós-személyre szabott terápiák irányába mozdult el. Ez a két paraméter együttesen azt vetíti előre, hogy az európai ellátórendszerek komoly kihívások elé néznek a közeljövőben a szakemberhiány miatt és financiális szempontból egyaránt. Ezért az Európai Bizottság elhatározta, hogy újjászervezi az ellátórendszert, és ennek érdekében elindította az Európai Onkológiai Missziót. Ennek küldetései között szerepel minden európai ember egészségének megőrzése, a kezelések hatékonyságának növelése, a betegek egyenlő hozzáférése a legmodernebb ellátáshoz a halálozási mutatók javítása érdekében és a túlélők számára a rehabilitáció mellett a társadalomba való reintegrálódás segítése.
– Mekkora a program költségvetése?
– Az eurómilliárdos nagyságrendű költségvetéssel bíró európai uniós programban a kutatások is egységessé válnak, Magyarország pedig elfoglalhatja az elmúlt évtizedes munkájával kivívott méltó helyét a tudományos világban.
(...)
– Hogyan lehet garantálni, hogy az onkológiai misszió milliárd eurós nagyságrendű költségvetését valóban a betegek javát szolgáló tudományos tevékenységekre fordítsák?
– A szakirodalomban közölt ajánlásaink egyértelműen arra a felismerésre támaszkodnak, hogy ez a cél csak az onkológiai kutatás, a megelőzés és a gondozás teljes spektrumának integrálásával és összekapcsolásával érhető el, amely az alap-, epidemiológiai és preklinikai kutatásoktól a klinikai, megelőzési, végrehajtási és túléléskutatásokig terjed. Különös figyelmet kell fordítani a kutatás és a rákkezelés, valamint a kutatás és a megelőzés közötti szakadékra. Ebben több diszciplína összehangolására van szükség, ideértve az onkológiai biológiát (alap- és preklinikai kutatás), a daganat kifejlődésének kockázatával járó tényezők azonosítását (elsődleges megelőzés), a daganat korai felismerését (szekunder megelőzés), a daganatos betegségek kezelését és követését (klinikai kutatás), valamint a túlélők támogatását (tercier megelőzés). Ehhez megfelelő forrásokra, multidiszciplináris szakértelemre, magas színvonalú, nagy méretű adatkészletekhez való hozzáférésre lesz szükség, ideértve a betegnyilvántartást, a megfelelő elemző eszközöket és az összehangolt együttműködési projekteket. Összességében a fenti elemek elengedhetetlenek a tudományorientált orvosi és társadalmi innovációk és az azokból eredő intervenciós pályák eléréséhez, amelyek mind a betegek egyedi igényeihez igazodnak. Ez utóbbi cél hangsúlyozza az integrált, hálózatba kötött és földrajzilag elosztott infrastruktúrák létrehozásának szükségességét.
– Az ajánlások egyértelműen lefektetik, hogy a megfogalmazott célok mindezen szempontok szerinti megvalósítására kizárólag az önálló, úgynevezett komprehenzív onkológiai centrumok alkalmasak.
– Ilyen például az Országos Onkológiai Intézet (OOI). Azt is rögzítettük, hogy a Rákcentrumok Európai Szervezete (OECI) lesz felelős a minőségbiztosításért, valamint azért, hogy Európa-szerte az OOI-hoz hasonló akkreditált centrumok jöjjenek létre és kapcsolódjanak hálózatba, segítve ezáltal egymást a kutatásban. Itt szeretném hangsúlyozni, hogy az onkológiai intézet Kelet-Közép-Európában az egyetlen komprehenzív onkológiai centrumként akkreditált intézmény – egész Európában összesen 18 vezető onkológiai intézmény van, amely ezen a szinten van akkreditálva –, amely ezért kiemelt szerepet kap a munkában. Az OECI egyik új törekvése, hogy nemzeti onkológiai hálózatok akkreditálásán keresztül biztosítsa azt, hogy a nem központi régiókban élő betegek is hozzáférjenek a legmodernebb ellátási modellhez. Magyarországon ez az európai modell nemzeti szinten már létrejött, hiszen a nemzeti onkológiai hálózat létrehozását a négy regionális onkológiai centrum (Szeged, Szombathely, Pécs és Debrecen) és az Országos Onkológiai Intézet még főigazgatóságom alatt szerződésben rögzítette, illetve megszülettek az ellátórendszerek minőségi besorolási szempontjai is. Az OECI akkreditációs tevékenységébe és a szempontrendszerek kialakításába az OOI két igazgatóját, Lövey József klinikai igazgatót és Nagy Péter tudományos igazgatót delegáltam, akik ebben a munkában mára már meghatározó szerepet vállalnak. Mindezek fényében megállapítható, hogy hazánknak és az OOI-nek kiemelt szerepe lesz abban, hogy a régió integrálódhasson az onkológiai misszió céljainak megvalósításába, és ezáltal a magyar betegek is azonnal élvezhessék a legújabb tudományos vívmányok gyakorlati eredményeit.
