Kancelláriák és kórházak: ki, mit csinál majd?

A jelenlegi közbeszédben kancellária elnevezéssel emlegetett koordinációs centrumokat az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének (EGVE) elnöke szerint  az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) területi szervezeteiként lenne érdemes létrehozni, részben önálló gazdálkodási jogosítványokkal.  Ez tűnik a legegyszerűbb és legtisztább megoldásnak, az viszont a jövő „zenéje”, hogy később önálló szervezetekké válnak-e vagy sem. Molnár Attila úgy véli, a most elképzelt kancelláriákhoz hasonló közbülső irányító szervezettel alapvetően 6–8 kórház szakmai felügyeletét és koordinációját lehet tisztességgel ellátni. Bár nálunk esetleg újdonságnak tűnik egy ilyen jellegű szervezet megjelenése, Európa számos országában – Hollandia, Írország, Anglia, Franciaország, Németország egyes régiói – működik hasonló, Hospital Network névre hallgató szisztéma. 

A kórház-csoportok kialakítása egyrészt a jelenlegi betegutak, illetve az érintett intézmények szakmai összetétele alapján történhet meg. A feladatok kijelölése során fontos, hogy elsősorban funkcionális szempontokra, s ne a közigazgatásiakra legyenek tekintettel. Indokolt lenne továbbá az ellátás minél szélesebb körének – járóbeteg- vagy például rehabilitációs ellátás – biztosítása. Ebből fakadóan fontos, hogy szoros együttműködés alakuljon ki a nem állami tulajdonú szakellátással, illetve a vállalkozóként dolgozó háziorvosokkal.

Az EGVE álláspontja szerint az új szervezetek elsődleges feladata az ellenőrzés, illetve a felügyelet gyakorlása lehet. Biztosítani kell – az ÁEEK-től átvett, korlátozott tulajdonosi jogok gyakorlása révén – a szükséges operatív beavatkozás lehetőségét, a betegellátás monitorozását, ellenőrzését, valamint a humánerőforrás gazdálkodás felügyeletét, adott esetben szükség szerinti koordinációját. Ez utóbbi talán az egyik legnehezebb feladat – ismerte el az elnök –, tekintettel a hazai munkaerő alacsony mobilitási szintjére. A kancelláriákra hárulhat az intézményi belső szabályozási munka – SZMSZ, ügyrend, gazdálkodási szabályzat – felügyelete, ezek kontrollja, illetve jóváhagyása, de csak abban a mértékben, amennyire e tevékenységeket az ÁEEK átruházza a kancelláriákra. Lényegében tehát ellátásszervezési feladatokat kellene ellátni. Fontos – hangsúlyozta Molnár Attila – az érintett intézmények rövid- és középtávú terveinek összehangolása, ezek egyeztetése más centrumokkal, valamint az ágazati stratégiával. 

Elengedhetetlen lenne a napi operatív gazdálkodás nyomon követése, valamint ellenőrzése.  A vagyongazdálkodást illetően azonban az EGVE elnöke meglehetősen pesszimista, mondván, fedezet híján itt sok eredmény nem mutatható fel.

A kapacitások kihasználásában vagy például az informatika működtetésében a kórházak közötti együttműködés számos előnnyel kecsegtethet, de Molnár Attila azt sem tartja elképzelhetetlennek, hogy egyes jelenlegi OEP-funkciók is a kancelláriákhoz kerülhetnek. Példaként az ellenőrzést említette, mondván: az egészségpénztár a beérkezett teljesítményjelentések alapján, a beteg intézményből való távozását követő egy-két hónappal – adott esetben egy-két évvel – ellenőriz, míg a kancelláriai munkafolyamatba építve ez néhány napon belül is megtörténhet.

Vannak olyan szolgáltatások, kórházi tevékenységek, amelyeket érdemes outsourcing jelleggel kivinni az egyes intézményekből, s közös feladattá tenni. Példaként a közbeszerzéseket – amely jelenleg nagyon különbözően működik az egyes kórházakban –, a kontrollingot, az informatika üzemeltetését, valamint a jogi szolgáltatásoknak azon részét említette, ami nem az intézmény peres ügyeivel foglalkozik.

Amennyiben változik a kórház első számú vezetőjének és gazdasági igazgatójának kompetenciája, akkor azt egészen pontosan rögzíteni kell, ellenkező esetben ugyanis csak a zűrzavar növekszik, szögezte le Molnár Attila. Tisztázni kell, hogy adott témában ki mondja ki a végső szót: az ÁEEK, a minisztérium, a kancellára vagy a helyi vezető.