Kamera a vékonybélben
Kapszulában lenyelhető kameraendoszkóppal tudják diagnosztizálni a vékonybélben keletkezett vérzéseket a Zala Megyei Szent Rafael Kórházban.
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a zalaegerszegi kórház esetében két hónapja vette fel a finanszírozható eljárások körébe ezt a diagnosztikai módszert, amelynek során a vékonybélben fellépő vérzéseket tudják lokalizálni nagy hatékonysággal, akár járóbeteg-ellátás keretében is. A zalai egészségügyi intézmény évente 60 vizsgálatot végezhet, amelyhez hétmillió forintos finanszírozás társul – mondta sajtótájékoztatón Halász Gabriella főigazgató. 2015-ben határozta el az intézmény vezetése, hogy fejleszti a minimális beavatkozást igénylő, így a betegeket kevésbé terhelő diagnosztikai és műtéti módszereket. Ennek köszönhetően vezették be a szülészet-nőgyógyászaton a laparoszkópos méheltávolítást, a sebészeten a hasonló módszerrel végzett lépeltávolítást, illetve a kardiológián a nyitott szívsövény katéteres műtéti eljárását.
Százezer ember közül 100 esetében fordul elő vérzés az emésztőrendszerben, ezek öt-hét százalékának ismeretlen az eredete. Ilyenkor tükrözésekkel, computertomográffal (CT) vagy mágnesesrezonancia-vizsgálattal (MR) próbálják feltárni a vérzés helyét, a vékonybelet azonban eddig csak speciális endoszkóppal, magas szövődményi kockázattal járó altatásban tudták vizsgálni – magyarázta Gasztonyi Beáta, a zalaegerszegi belgyógyászat osztályvezető főorvosa.
A világszerte 2000-ben bemutatott kameraendoszkópos eljárást Magyarországon Győrben alkalmazták először 2002-ben, jelenleg több mint tucatnyi egészségügyi centrumban használatos ez a módszer, amelyet két hónappal ezelőtt vezettek be Zalaegerszegen. Az eljárás során fekélyt, daganatot, polipokat vagy egyéb, vérzést okozó elváltozásokat képesek diagnosztizálni a fájdalommentes módszerrel.
A páciensnek egy mindössze két és fél centiméteres, nagyobb vitamintablettához hasonló kapszulát kell lenyelnie, ami 8-12 óra alatt halad végig a gyomron, a vékonybélen és a vastagbélen. A kamerával, világítással, jeltovábbítóval is ellátott apró kapszula másodpercenként 3-4 képet készít, így a leletező orvosnak több órát vesz igénybe, mire a mintegy 130 ezer felvétel alapján elvégezheti a diagnózist.
A beteg hasára elektródákat helyeznek el, ezek akár élő képet is közvetítenek a vevőegységnek, illetve az adatokat feldolgozó számítógépnek – tette hozzá Herr Gyula belgyógyász szakorvos. Az egyszer használatos kapszula akkumulátora 12 óra után merül le, így képet már nem továbbít, a miniatűr készülék pedig három napon belül távozik a szervezetből.
