Kaáli Nagy Géza részese volt a kijózanító magyar valóságnak
Fenntartja korábbi aggályait és kudarcnak ítéli a hazai meddőségi intézetek államosítását, írta Kaáli Nagy Géza professzor a 24.hu-nak.
Az egykori Kaáli Intézet alapító tulajdonosa a 24.hu-nak küldött levelében kifejtette, hogy a szektor állami monopoizálása nem hozta el a várt áttörést: a rendszer a korábbinál jelentősen több közpénzt emészt fel, miközben a szakmai eredmények elmaradnak a korábbiaktól, a páciensek pedig az ellátás színvonala és a rideg légkör miatt tömegesen választják a külföldi, főként cseh klinikákat. A professzor szerint a folyamat hátterében nem csupán szakmai koncepciótlanság, hanem politikai és egyéni ambíciók is álltak.
Kaáli Nagy Géza nevesítette Tűzkő Nándort, mint az államosítás egyik kulcsfiguráját és ötletgazdáját, aki – a professzor állítása szerint – arrogáns és fenyegető stílusban sürgette az intézetek átadását a minisztériumi tárgyalások során. A beszámoló szerint az államosítási folyamat egy éven át tartó megalázó alkudozásba torkollott, amelynek végén a magánintézeteket összefogó Dunamenti REK Kft. (DREK) felügyelőbizottsági elnöki székébe éppen Tűzkő doktor került. Kaáli úgy véli, az érintett kolléga saját politikai tőkéjének kovácsolására használta fel az államosítás ügyét, figyelmen kívül hagyva a szakmai szempontokat.
A professzor különösen aggályosnak tartja a DREK gazdálkodási adatait, amelyek súlyos rendszerszintű anomáliákra utalnak. Érthetetlennek nevezi, hogy egy 8,5 milliárd forintos költségvetési támogatásból gazdálkodó, közfinanszírozott szervezet hogyan mutathat fel 1,3 milliárd forintos profitot egy krónikus forráshiánnyal küzdő egészségügyben. Kaáli Nagy Géza felidézte Szelényi Zoltán szakorvos észrevételeit is, melyek szerint a NEAK-támogatás elvileg csak a beavatkozások valós bekerülési költségét fedezhetné, így profit keletkezése elvileg kizárt.
A legsúlyosabb kritika a források felhasználását érinti: az adatok alapján a meddőségkezelésre szánt állami forrásoknak mindössze 42 százalékát fordították közvetlenül az eredeti célra, míg jelentős összegek, mintegy 4,5 milliárd forint személyi jellegű ráfordításokra mentek el. Kaáli professzor konklúziója szerint ez a forráskivonás és a hatékonyság romlása közvetlenül felelős azért, hogy több ezer vágyott gyermek nem születhetett meg Magyarországon, ezért sürgeti a terület átlátható és alapos elszámoltatását.
