Jelentős növekedési tartalék lenne a lakosság jó egészségi állapota

Az egészség egyszerre bemeneti és kimeneti mutatója a fenntartható felzárkózásnak: a tartós gazdasági növekedéshez egészséges munkaerőre van szükség, miközben a fejlődés egyik fő társadalmi célja, hogy a lakosság minél tovább, minél jobb minőségben éljen. A lakosság egészségi állapota így egyértelműen a társadalmi és gazdasági fenntarthatóság egyik kulcskérdése, amelynek fontosságára a jelenlegi járvány is rámutatott. A lakosság nem megfelelő egészségi állapota nem csak egyéni és családi, hanem társadalmi szinten is jelentős terheket jelent. Az egészségügyi kiadások sok esetben csak a betegségek terhének kisebb részét képezik, hiszen a betegség miatt kieső munkaidő, a termelékenység romlása vagy a beteg hozzátartozó ápolása összességében ennél is magasabb társadalmi költséggel jár. Az MNB ezen okokból kiemelten foglalkozik a lakosság egészségi állapotával a 330 javaslatot tartalmazó Versenyképességi programjában és az idén első ízben megjelent Fenntarthatósági jelentésében is. E szakmai cikk célja, hogy képet adjon a magyar lakosság egészségi állapotáról és az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáféréséről, illetve hogy azonosítson olyan területeket, amelyeken történő célzott beavatkozással növekedési tartalékok szabadíthatók fel hazánkban.

A magyar lakosság egészségi állapota elmarad az ország gazdasági fejlettsége alapján elvárható szinttől (1. ábra). A születéskor várható élettartam hazánkban 76,5 év volt 2019-ben, ami közel 5 évvel alacsonyabb az Európai Unió átlagánál (81,3 év) és a legalacsonyabb a visegrádi régióban. A halálozási statisztikák mellett a lakosság egészségi állapotát is figyelembe vevő születéskor egészségesen várható élettartam ugyanakkor magasabb Magyarországon (61,1 év), mint a többi visegrádi ország átlaga (60,4 év) és az uniós átlagtól (64,0 év) való elmaradás mértéke is alacsonyabb. Az egészségesen várható élettartam hazánkban 4,1 évet emelkedett egy évtized alatt, ami az ötödik legnagyobb mértékű javulás. Mindez különösen annak fényében kedvező, hogy az országok több mint felében romlott a mutató értéke 2009 és 2018 között.

(...)

A magyarok kielégítetlen egészségügyi szükséglete meghaladja a régiós és uniós átlagot, ám mindez jelentős mértékben a nem megfelelő egyéni hozzáállásból adódik. A magyar lakosság 6,5 százalékának volt kielégítetlen egészségügyi szükséglete 2019-ben, ami magasabb, mint a többi visegrádi ország (5,7 százalék) és az európai uniós országok átlaga (4,2 százalék) (3. ábra). Az egészségügyi rendszer által közvetlenül befolyásolt okok („túl drága”, „túl messze van” vagy „túl sokat kell várni”) hazánk esetében csupán 1,0 százalékot tettek ki, ami jelentősen alacsonyabb a 2,5 százalékos uniós átlagnál. Ugyanakkor az elsősorban a lakosság egészségtudatossága által befolyásolt közvetett okok („nincs ideje”, „fél az orvostól vagy a kezeléstől”, „megvárja amíg elmúlik a probléma”) együttesen 5,5 százalékot tettek ki hazánkban, szemben az uniós 1,7 százalékos átlaggal.

(...)

A lakosság egészségi állapotának fenntartható javításához szemléletváltásra van szükség az egyéni felelősség szintjén és a hazai egészségügyi rendszerben egyaránt. Az egyéneknek tisztában kell lenniük azzal, hogy az egészségük megőrzése elsősorban a saját feladatuk és felelősségük, senki sem tud helyettük egészségen táplálkozni, rendszeresen mozogni, vagy megfelelő időben orvoshoz fordulni. Az egészségügyi rendszernek pedig nem elég a meglévő betegségek kezelésére koncentrálnia, az újabb betegségek kialakulásának megelőzésében is jobban ki kellene vennie a szerepét. Kiemelt figyelmet szükséges szentelni a lakosság egészségtudatosságának formálására és a prevenciós rendszer megerősítésére. Mindez azonban nem állhat meg a nagyvárosok határában: az üzeneteket és az ellátást el kell juttatni valamennyi magyarhoz, hiszen mindannyiunk közös érdeke a fenntartható növekedési pályán haladó egészséges Magyarország elérése.

A teljes elemzést az Infostart közli.