Hiányszakmává vált a kórházi takarító?

Betegéletekbe kerülhet a spórolás – hívták fel a figyelmet a Magyar Tisztítás-technológiai Szövetség (MATISZ) szerdai sajtótájékoztatóján. Egy megyei kórház 10–20 milliárd forintos éves büdzséjének mindössze egy százalékát teszi ki a takarítási költség, azonban az intézmények – ahogy minden egyéb területen – itt is igyekeznek ezen spórolni –, mondta az eseményen Batári Ferenc, a szervezet elnökségi tagja, hozzátéve, a higiénia értékteremtő szolgáltatás, mégis csak néhány elhivatott kórházhigiénikus és ápolási igazgató érzi fontosnak. Az erre allokált források összessége nem jól hasznosul, bár emberéletekről van szó. A szakember szerint néhány milliárd forintnyi többletköltséggel javulhatna a biztonságos ellátás, és a betegelégedettség is exponenciálisan növekedhetne.

Negyven takarító mondott fel egyszerre az egyik hazai kórházban éppen a MATISZ sajtótájékoztatójával egy időben – értesült a MedicalOnline. A szakemberek Hollandiában kaptak munkát, a jobban fizető országok már nemcsak a nővéreket és orvosokat, hanem a szakképzett takarítószemélyzetet is elszipkázzák. Ebben minden bizonnyal közrejátszik az is, amiről Paár Zoltán, a MATISZ elnöke beszélt az újságíróknak, hogy bár a betegellátó intézmények takarítása képzett szakembereket igényel, a hazai szolgáltatásvásárlók nem hajlandóak azt megfizetni. Bár a kórházak az elmúlt húsz évben is folyamatosan tartoztak a tisztítás-technológiában dolgozó szolgáltatóknak, Paár Zoltán beszámolója szerint az intézmények 90 napon túl lejárt adóssága az 1–2 milliárd forintra rúg, eközben a szolgáltatóknak bért és járulékokat kell fizetniük, és pótolni a szükséges eszközöket. A cégek évek óta bevételeik átcsoportosításával próbálják ellensúlyozni ezt, és bár a kórházak nem jó fizetők, a kórházhigiénés minimumot egyetlen felelős szolgáltató sem lépi át, ehhez azonban végletekig kell feszíteni a csapatot, elmaradnak a szükséges fejlesztések, gépcserék.

Az alkalmazott vegyszerek megfelelőek – igaz, rendelkezésre állnak korszerűbbek is – ezeken és az eszközökön nem lehet megtakarítást elérni, hiszen azok minőségét és mennyiségét a megrendelők is ellenőrzik. Az egyetlen legális mozgástér, hogy a nem betegellátási területek takarítását ritkítja meg a szolgáltató a fertőzési szempontból fontos intézményi területek javára, a megrendelő beleegyezésével. A vállalatok mára eljutottak oda, hogy nem találnak embert, aki takarítana, a szakma hiányszakmává vált. Jelenleg minimum 5–6000 dolgozót tudnának azonnal foglalkoztatni az ágazatban, akik viszont minimálbérért már nem vállalják a munkát. A vállalkozások kiadásainak 70 százalékát egyébként a bérek és járulékok teszik ki, a minimálbér 50 százalékos emelkedését a szolgáltatási díjakban viszont nem tudják érvényesíteni.

A hazai kórházak takarítását 10–12 vállalat biztosítja, a szolgáltatást közbeszerzés útján vásárolhatják meg az intézmények, amelyre új szabályok vonatkoznak. November óta már nemcsak a megvásárolt termékek vagy szolgáltatások árát, hanem azok minőségét, klinikai eredményességét, és egyéb járulékos költségeit is figyelembe kell majd venni a közbeszerzések kiírásánál, ami a takarítás esetében különösen bonyolult helyzetet eredményezhet, bár az erre a szolgáltatásra kiírt közbeszerzések eddig sem voltak egyszerűek. A kórházak eltérő mérete, az intézményenként változó takarítási igényű területek, az infrastrukturális körülmények nehezítik olyan egységes standardok kialakítását, amelyek valamennyi betegellátóra érvényesek lehetnek, azaz az egészségügyi intézmények takarítása nem értelmezhető homogén szolgáltatásként.

A sürgősségi ellátó-, vagy intenzív terápiás osztály, illetve műtőhelyiségek folyamatos, magas szintű szakmai protokollok szerinti takarítást igényelnek, szemben például a járóbeteg ellátókkal. A MATISZ most kísérletet tesz egy olyan szempontrendszer kialakítására, amely megkönnyíti majd az új jogszabálynak való megfelelést, ehhez a kórházak segítségét is kérik. Egyébként eddig még nem írtak ki közbeszerzési pályázatot az új szabály alapján, a késlekedést az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) vezetője, Németh László is elismerte a Magyar Kórházszövetség múlt héten zárult konferenciáján. A közbeszerzések kiírásának elmaradását egyébként a kórházak bánják, hiszen többek között a takarítás esetében kényszerülnek a lejáró szolgáltatási szerződések meghosszabbítására, ami miatt viszont az Állami Számvevőszék (ÁSZ) citálja őket Közbeszerzési Döntőbizottság elé, ahol súlyos milliókat kell fizetniük a – törvények szerint szabálytalan – hosszabbításért.

A kórházak többsége kiszervezte a takarítást, bár vannak olyan intézmények, amelyek saját gárdával dolgoznak.  Ennek előnye lehet, hogy így egy-egy személy felelhet az adott terület takarításáért, míg ha külső cég biztosítja a munkaerőt, ez mindig változhat, és a közvetlen ráhatás lehetősége is kisebb a dolgozóra. A takarítás kiszervezése egyébként azért volt előnyösebb a betegellátók számára, mert így nem kellett megvásárolni a minőségi munkavégzéshez szükséges egyre drágább technológiát és felszereléseket. Normál körülmények között ellenőrizni lehetne a takarítás minőségét, ehhez rendelkezésre állnak a megfelelő technikai eszközök – például a felület szennyezettségét kimutató műszer – ám a hazai gyakorlatban ez elmarad.