Harmincmilliárd forint lejárt követelése marad az orvostechnikai ágazatnak
Králik Györggyel, a jubileumát ünneplő Orvostechnikai Szövetség (OSZ) elnökével a Weborvos beszélgetett.
Már év közepére jelentős tartozást halmoztak fel a kórházak, és a konszolidáció sem volt teljes körű. Mekkora tartozásból mekkora rész teljesül, mekkora marad fenn?
Az idei évben rendkívüli mértékben felgyorsult a kórházi adósságok keletkezése, elsősorban az energiaárak növekedése és az infláció miatt. Erre már az év eleje óta figyelmeztettük az egészségirányítást. A nyár elején konkrét tárgyalásra is sor került, de az általunk régóta szorgalmazott, érdemi évközi adósságrendezés elmaradt. Az év végi adósságrendezés eddig soha nem látott összegű, ugyanakkor az október végi lejárt tartozásállomány csupán 71 százalékának rendezésére elégséges. További probléma, hogy vannak olyan intézmények, amelyeknél ez az arány jóval kisebb, illetve hogy a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság (KEF) és a büntetés-végrehajtás (bv) elsőbbséget élveznek a kifizetés során.
Az elsőbbséget élvezők és a részleges adósságrendezés miatt kifizetetlen számlákat, valamint az újonnan keletkező teljesítetlen számlákat meddig tudják maguk előtt görgetni a beszállítók?
A KEF és a bv kiemelt státusza azt is jelenti, hogy kalkulációink szerint mintegy 30 milliárd forint lejárt követelése marad az orvostechnikai ágazatnak az adósságrendezés után. Ezért is mondjuk azt, hogy a jövő év elején újabb, kb. 50 milliárd forintos adósságrendezésre van szükség, annak érdekében, hogy az orvostechnikai beszállítók lejárt követeléseinek nagy részét is rendezze a kormány.
Ez döbbenetesen nagy szám…
Sajnálattal mondom, hogy a bizalom elfogyott, és a türelem is fogytán. Habár a magyar egészségügyben nem volt szokás, információink szerint egyre több vállalkozás él a jogszabályok adta pénzügyi-jogi eszközökkel, és fizetési meghagyást vagy inkasszót bocsát ki egyes kórházaknak.
Milyen jelzővel illetné az állandósult adósságrendezést?
Még ha más szempontból is, ez legalább olyan mérgező eleme a hazai egészségügynek, mint amilyen a hálapénz volt.
Javulhat-e a helyzet azzal, hogy az OKFŐ-nek egyre erősebb, jobban kiépített kontrolling rendszere lesz a jövőben, hogy további kódkarbantás várható, illetve, hogy a KEF-hez kerül minden állami intézmény üzemeltetése 2024-ben?
A finanszírozás szabályrendszerének korrekcióját – így az egyes eljárások valós költségének felmérését és annak nyomán a szükséges HBCS-kódkarbantartást – elengedhetetlennek tartjuk, és az egészségirányítás erre vonatkozó szándékát és cselekvését üdvözöljük. Azonban nem mindegy a változások időtávja, és az sem, hogy amennyiben kiderül a szükséges változtatások forrásigénye, azt biztosítja-e a kormány.
Összességében azt kell mondjam, hogy mihamarabb szükség van a finanszírozás korrekciójára és a források bővítésére. Valamint addig is, amíg ez megtörténik, rendszeres költségvetési pluszforrásokkal elfogadható mértéken kell tartani a kórházak adósságát.
(...)
Már érintettük egy fél mondat erejéig a KEF-et. Működőképes lehet-e az a modell, hogy egyetlen központi szerv végzi a kórház-üzemeltetési feladatokat?
Mivel üzemeltetési tevékenységet végző tagvállalatunk nincsen, az eddigi tapasztalataink leginkább arról szólnak, hogy a tevékenységek átadása és a szerződések átvétele miatt, az adósságrendezés folyamatában a KEF elsőbbséget élvez. Ez önmagában nem lenne probléma, ám a tiszta, adósságmentes átadás elérése részben a többi beszállító rovására történt, illetve történik.
A KEF fő feladata mégis csak a közbeszerzések lebonyolítása. Ezen a területen milyen tapasztalataik vannak?
Erőteljes kormányzati szándék, hogy az egészségügyi intézményekhez minden termék és szolgáltatás központi közbeszerzések révén kerüljön, aminek szintén a KEF a fő felelőse. Úgy tapasztaljuk, hogy a KEF nyitott a szakmai egyeztetésekre, és azt látjuk, hogy a közbeszerzési feladatokat a lehető legjobban és a legkevesebb hibával igyekeznek megoldani. Ettől függetlenül úgy gondoljuk, hogy a totális központosítás ezen a területen sem célravezető, bizonyos beszerzéseket szükséges meghagyni intézményi hatáskörben. Továbbra is fontos kérdés, hogy a műszaki tartalmat megfelelő súllyal vegyék figyelembe az ajánlatok értékelése során, és hogy az alacsony ár csak az egyik, de ne a legfontosabb, pláne ne az egyetlen döntési szempont legyen.
