Hasznos tudnivalók a magán és az állami szétválasztásáról
Két hebehurgya átalakítás zajlik, szokás szerint suba alatt, mindenféle gondolkodás és egyeztetés nélkül, írja Haskó László sebész a Mancs-blogon.
- Normális bevételi lehetőségre van szükség
- Reménytelen harc, tisztátalan fertő
- Önmagunkat is becsapjuk
- Magán és állami: szükséges a szétválasztás?
- Átalakulás előtt az egészségbiztosítási piac
- Szükség van kiegészítő biztosításra
- A szektorsemleges szabályozás és finanszírozás a megoldás
- Új egészségügyi javaslat terjed a folyosón
Az első ilyen ígéret-gumicsont az összekuszálódott köz-, illetve magánfinanszírozott betegellátás úgymond „szétválasztása”. Ők a „magánegészségügy és az állami egészségügy” szétválasztásáról hablatyolnak, ami – mutatván teljes amatőrségüket – fogalmi képtelenség.
Egészségügy ugyanis (egy országban) csak egy van.
Teljesen mindegy, hogy a szolgáltatást kinek a tulajdonában (állam, önkormányzat, egyház, karitatív egyesület vagy magánszemély) lévő intézmény végzi. A kérdés az, hogy a szolgáltató számláját ki fizeti. Az sajnos tény, hogy az olyan szovjet típusú „szocialista” egészségügyben, ahol a magánszolgáltatás is megtűrt, a keveredés nem szüntethető meg. Márpedig nálunk teljes a visszatérés a szovjetrendszerhez, 2010 óta. Mindenféle ostoba politikai beavatkozás – és valami nagyon ilyesmi érik – csak tovább ronthat az egyébként is vészesen pocsék helyzeten. Tisztességes megoldás csak kettő van.
Az első, hogy az államilag finanszírozott rendszert megfelelően látjuk el anyagiakkal. Ez nagyjából a jelenlegi ráfordítás négy-ötszörösét követelné meg.
A második megoldás, hogy az ellátás (bizonyos részeinek) finanszírozását üzleti (biztosítói) alapon is szorgalmazzuk. Mindkét esetben kontrollálható a korrupció, mert nincs keveredés, és minden pontosan dokumentálható, és adóztatható. A magán és állami tulajdonú szolgáltatók között még egészséges verseny is kialakulna. Persze, tudom, nem ez a cél.