Halaszthatatlan a finanszírozási és a kórházi rendszer megújítása
A Portfolio Ficzere Andreát, a Magyar Kórházszövetség alelnökét és Svéd Tamást, a Magyar Orvosi Kamara főtitkárát kérdezte.
- A Stockholm-szindróma és a minőségi fogyasztói index
- Leáll a tüdőgyógyászati járóbeteg-ellátás Dunaújvárosban
- Történelmi rekordon a kórházi adósság
- Velkey: Már csak három területen kritikusak a várólisták
- Jövőkép és bizalom nélkül darabjaira hullhat az ellátórendszer
- Kamarai felmérés: nem a pénz motiválja az orvosokat
Az egészségügyi intézmények lejárt tartozása február végén meghaladta a 100 milliárd forintot – közölték a napokban a legnagyobb egészségügyi beszállítói szervezetek. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy ideiglenesen be kell szüntetni egy-egy kórházi osztály működését és a felfüggesztések 10-15 százaléka eszközellátási zavar miatt történik. A Nemzeti Népegészségügyi Központ szerint sem ritkák az ellátási zavarok, az osztály- és részlegbezárások.
Mindeközben Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár a Magyar Kórházszövetség konferenciáján jelezte: tervezik, hogy magántulajdonú szolgáltatókat vonjanak be hosszú távon a közfinanszírozott ellátásba, de erről kormánydöntés szükséges.
A shownak, de legfőképpen a betegellátásnak azonban addig is folytatódnia kell(ene). A helyzet azonban az, hogy az adósságvonat gyakorlatilag megállíthatatlanul robog.
A Portfolio megkeresésére Ficzere Andrea, a Magyar Kórházszövetség elnökhelyettese elmondta: a betegellátáshoz szükséges anyagok, eszközök, valamint szolgáltatások jelentős mértékben drágultak (30-50, de van, ami 100 %-kal) az utóbbi hónapokban, miközben a finanszírozás évek óta nem változott. Emiatt, kevés kivételtől eltekintve, veszteséget generálnak a különböző ellátások, beavatkozások.
A jelentős adósságállomány miatt egyes kórházi beszállítók csak előre fizetés után szállít, így az intézmények egy része képtelen bizonyos anyagokat, gyógyszereket beszerezni – jelezte Ficzere Andrea. A bérköltségek – az intézmények szakmai összetételétől, progresszivitási szintjétől, területi ellátási kötelezettségétől, valamint földrajzi elhelyezkedésétől függő mértékben ugyan, de – mindenhol jelentős hányadát teszik ki a költségvetésnek, ami további szűkíti a menedzsmentek beavatkozási lehetőségeit.
Az időszakos konszolidációk átmeneti enyhülést hoznak, de teljes fellélegzést nem, mivel az adósságrendezés az utóbbi időkben nem teljes mértékű, illetve az alapvető problémát, az alulfinanszírozottságot nem szüntetik meg. A kórházszövetségi elnökhelyettes szerint azonban nem a forráshiány a fő oka egy-egy kórházi osztály szüneteltetésének. Ennek hátterében alapvetően emberierőforrás-hiány áll. Mint kérdésünkre fogalmazott: a szakdolgozóknál – egyelőre legalábbis – egyértelműen érződik a bérmunkaerő foglalkoztatásának megszűnése.
(...)
Svéd Tamás, a Magyar Orvosi Kamara főtitkára a Portfolionak nyilatkozva emlékeztetett: 25 éve nem nyúltak hozzá érdemben a kórházak finanszírozási rendszeréhez, emiatt számos egészségügyi tevékenység alulfinanszírozott.
Egyszerűen nem lehet megcsinálni annyiból, amennyit az állam fizet – mondta. Hozzátette: emellett nagyon sokat fejlődött az orvostudomány az elmúlt negyedszázadban. Vannak olyan modern eljárások, amik egyszerűen nem jelennek meg a finanszírozásban, míg sok olyat, amiért fizetnek, már nem vagy nagyon más eszközökkel, anyagokkal végeznek az orvosok.
Az egészségügyi rendszer maga elöregedett, széttagolt, emiatt sok szempontból pazarlóan működik, mert még a rendszerváltás előtti időből örököltük, és érdemben hosszabb ideje nem nyúlt hozzá senki. Az egészségügy mindig az a darázsfészek volt, amit nem szívesen piszkál meg az éppen aktuális kormányzat. A kórházbezárás szitokszóvá vált, amit egyetlen politikai erő sem mer kimondani, pedig számos okból logikus lenne – vélekedett Svéd Tamás.
A MOK szerint fájdalmas módon hiányzik egy közös nemzeti terv a magyar egészségügyről, aminek következtében itt állunk egy rendkívül redundáns, széttagolt egészségügyi rendszerrel, amiben nagyon sok helyen folyik ellátás, amire nincs elegendő orvos, így van egy relatív orvoshiányunk, és egészen biztosan nincs elegendő szakdolgozó, így van egy abszolút szakdolgozóhiányunk.