Gulyás egyezségre jutna a további béremelésről
Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a nemzeti ünnep kapcsán adott interjújában beszélt a Magyar Időknek az egészségügy és a közigazgatás nagyszabású átalakításáról is.
(...) több fontos ágazat és intézmény jelentős átalakítás alatt vagy az előtt áll, melynek kapcsán a Magyar Szakszervezeti Szövetség bírálta a közigazgatás racionalizálásáról meghirdetett kormányzati terveket.
– Nagy baj lenne, ha egy szakszervezet bármilyen létszámleépítést üdvözölne, ezért ezt nem is vártuk. Ha egyeztetni kívánnak, szívesen meghallgatjuk őket. Ám ha ma alaposabban megvizsgáljuk a központi közigazgatást – a minisztériumoknál dolgozó 14 ezer emberről beszélek –, akkor azt látjuk, hogy a jelenlegi helyzet jó néhány szempontból tarthatatlan. Alacsonyak a fizetések, és nem tükrözik a valós munkateljesítményeket. (…) Meg kell határozni, hogy egy államtitkárság hatásköreinek gyakorlásához hány emberre van szükség, meg kell szüntetni a részben a digitalizáció folytán előállt párhuzamosságokat, és akiknek szükség van a munkájára a közszolgálatban, azokat tisztességesen meg kell fizetni. Kisebb létszámú, áramvonalasabb, de jól fizetett közszolgákból álló közigazgatásra van szükség.
– Említette, hogy az említett 14 ezer ember 15-20 százalékát nagyrészt nyugdíjazással építik le. Azok, akiket elbocsátanak, kapnak segítséget az újbóli elhelyezkedéshez?
– Szeretnénk segíteni azoknak, akik távoznak, ám a konkrét számokról még nem született döntés, ráadásul a munkaerőhiány miatt ma könnyebb elhelyezkedni a piacon, mint a rendszerváltozás óta bármikor.
– Az egészségügy terén is nagy változások szerepelnek a tervek között. Milyen tanulságok vonhatók le az Állami Számvevőszék által készített jelentésből? Több pénz kell az egészségügybe?
– A jelentésből nem a forráshiány következik, hanem az, hogy a gazdálkodás számtalan intézményben – az egészségügy egészét tekintve, tehát nem csak a kormány által felügyelt intézményekben – nem volt kellően gondos. A jelentés a 2008–2015-ig tartó időszakot tekintette át, így az elsődleges feladat rögzíteni, hogy az akkori kritikákból mi az, ami még ma is megalapozott, hiszen a legutóbb kinevezett gazdasági igazgatók első évében zárult le a vizsgálat.
– Mégis, hol kereshetők leginkább a rendszer problémái?
– Az biztos, hogy a kórházak egyre kisebb mértékben, de évről évre adósságot halmoznak fel. Az egészségügyi ellátás színvonala és az állami finanszírozás jelenlegi korlátai között új egyensúlyt érdemes találni. Fontos az ápolói és orvosbérek további emelése, bármilyen sok lemaradást is sikerült már eddig is bepótolni az elmúlt években. Azt a hosszú ideje folyó vitát is eredményesen kellene lezárni, hogy miként érvényesíthetőek a pontos, szigorú, precíz gazdálkodás kívánalmai úgy, hogy egyidejűleg az orvosszakmai szempontok elsőbbsége is megmaradjon. Mivel Kásler professzor úr személyében az egyik legelismertebb, évtizedes intézményvezetői tapasztalattal rendelkező orvos tölti be a miniszteri tisztséget, a szakértelem hiányával a kormány aligha vádolható.
– Az egészségügyi dolgozókkal kötött legutóbbi ágazati bérmegállapodás lassan kifut, és különösen az ápolók fizetése hamar elveszítheti az átmenetileg korrigált versenyképességét. Mikor várható új megállapodás?
– A KSH legfrissebb adatai szerint az elmúlt évben a legjelentősebb bérnövekedés az egészségügyben történt, és ez folytatódni is fog. Jövőre az ápolónőkkel még érvényes bérmegállapodásunk van, amely nyolcszázalékos emelést rögzít, de szeretnénk a 2020–2022-es időszak emeléseiről is egyezségre jutni. Ezenkívül nővérszállók és – a Magyar falu program keretében – szolgálati lakások építésével segítjük az ápolókat és a vidéki háziorvosokat.
