Felkészületlennek érzik magukat a medikusok
A medikusok az egyetemről kikerülve nem érzik magukat felkészültnek a betegellátásra, derül ki a Magyar Orvosi Kamara felméréséből.
A MOK megújult elnöksége célul tűzte ki, hogy – lehetőség szerint – az orvostanhallgatókat is bevonja a jövőjüket érintő döntésekbe, ehhez elengedhetetlenül szükséges volt, hogy megismerjék, mit gondolnak a medikusok, hogyan látják az oktatást, mik a terveik orvosként. Ezért készítettek egy kérdőívet, amelyet eljuttattak az orvostanhallgatókhoz.
A kérdőív első része magával az oktatással foglalkozott: mit gondolnak a hallgatók az egyetemi curriculumról. A felmérés eredménye azt mutatta, hogy bár a medikusok alapvetően hasznosnak és használhatónak ítélik meg az egyetemen kapott elméleti tudást, mégis túl nagy súllyal esik a latba. Emiatt a hallgatók az elméleti képzést sokszor kifejezetten stresszesnek élik meg, túlterheltek (a válaszadók 88,5%-a).
Az egyetemről kikerülve nem érzik magukat felkészültnek a betegellátásra, az orvosi hivatásra, ennek a felmérés alapján a leggyakoribb okai:
- a klinikai tárgyak oktatóinak a betegellátás mellett nem jut elég idejük az oktatásra (65,3%);
- a nagyobb csoportlétszám miatt kevés közvetlen hallgató-beteg kapcsolat alakul ki (63,9%);
- a medikusok kevésnek érzik a gyakorlati tudást, amit kapnak (56,7%);
- az egészségügyi dolgozók az oktatás során nem sugároznak pozitív jövőképet a hallgatók felé (62,5%
Jóllehet az orvosképzés folyamatos átalakulásban, fejlődésben van, úgy tűnik, még mindig mindig számos lehetőség kínálkozik a javítására, a visszajelzések alapján ezek elsősorban a gyakorlatiasabb szemléletmód átadása, a hallgatói stressz kezelésében való segítségnyújtás és az stresszfaktorok csökkentése, a kis csoportos, közvetlen orvos-beteg kapcsolatok kialakítását priorizáló oktatási forma alkalmazása.
Egyetem után
A MOK kíváncsi volt arra, mik a hallgatók tervei az egyetem elvégzését követően, hogyan látják a rezidensi létet, a várható fizetést, a munkarendet, a családalapítást.
A hallgatók mindössze 17,9%-a gondolja úgy, hogy kizárólag a közfinanszírozott egészségügyben fog dolgozni. 12,2% eleve csak a magánegészségügyben képzeli el a jövőjét, és 67,5% mindkét szektorba.
Minden ötödik hallgató (21%) elsősorban külföldön szeretne elhelyezkedni a végzést követően. Amikor ezt a kérdést úgy tettük fel, hogy tervez-e külföldi munkavállalást, akkor ez az arány 29,7%-ra emelkedett, azaz majdnem minden harmadik leendő orvos tervezi, hogy valamikor elhagyja az országot.
Diplomaosztó után 4,9% kezdene tudományos karrierbe, 13% pedig erősen fontolgatja azt. Nem ennyire népszerű az oktatás, a kitöltőknek csak 2,5%-a maradna egyetemi oktatói karriert építeni.
Amikor arra voltunk kíváncsiak, hogy a fenti jövőképet milyen okok, döntési pontok határozzák meg, az alábbi válaszokat kaptuk.
A hallgatók 50,5%-a azért menne külföldre dolgozni, mert nem látja, hogy az itthoni bérekből hogyan tudna megélni, 57,9%-ot pedig az is motiválna, hogy külföldön jobbnak látja a munkakörülményeket, a tanulási lehetőségeket.
A közalkalmazotti bértábla alapján megadott kezdő orvosi fizetésből, a havi nettó 187 000 Ft-os alapbérből a hallgatók 89,4%-a úgy érzi, nem tudna megélni. A megfelelő fizetés érdekében 28,9% kész egy vagy több másodállást vállalni, de 52,1% inkább nem így szeretné megoldani az anyagi problémákat. A hallgatók 85,3%-a szerint nem jó megoldás az, hogy fizetés helyett ösztöndíjjal lehet kiegészíteni a havi bevételeke
Rákérdeztünk a paraszolvenciával kapcsolatos véleményekre is. A hallgatók 49,2%-a elutasítja az elfogadását, ugyanakkor 6,2% teljes mértékben, 8,9% nagyrészt egyetért azzal a kijelentéssel, hogy a hálapénz jó keresetkiegészítés, és el is fogadná.
