Etikai vétség és más aggályok az eutanázia-kérdőív körül

Nem sokkal azt követően, hogy a MedicalOnline megírta és közzétette, hogy dr. Vadász Gábor az internet segítségével szeretné felmérni kollégái véleményét az aktív eutanáziáról, a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kollégiuma határozatot hozott. S bár a köztestület kollégiuma október 3-ai ülésén egyhangúan döntött az orvos és lényegében honlapunk „elítéléséről”, az érintettek erről nem kaptak tájékoztatást.

Magam a szokásos olvasgatás közben, mintegy véletlenül bukkantam az információra a kamara honlapjának hírei között, Vadász doktor pedig tőlem értesült. Pedig a határozat szerint aggályosnak tartják „a kérdéses kérdőív terjesztését és kitöltését, mivel az feleslegesen megzavarhatja egyes kollégák fogalom-rendszerét.” Mint a határozat jelzi, „az anonim és elektronikus úton történő kitöltés és értékelés számos visszaélésre is alkalmat adhat. Felmerül a kérdés, hogy a kérdőív szerkesztője rendelkezik-e kutatásetikai engedéllyel” – írta a testület, amely szerint „orvos részéről indított mindennemű, az eutanáziával kapcsolatos támogatást sugalló mozgalom etikai vétség.”

Az Etikai Kollégium kitart a 2011. január elsejétől minden kamarai tagra érvényes, Etikai Kódexben foglalt, egyértelműen elutasító és tiltó álláspont mellett. Eszerint orvos nem segédkezhet öngyilkosságban és nem segítheti betegét a halálba; ennek megszegése kirívóan súlyos etikai vétség. Mint emlékeztetnek, a kódex betartása minden orvosra nézve kötelező, függetlenül attól, hogy annak egyes pontjaival egyetért-e vagy sem.

A MedicalOnline információi szerint a korábban alkotmánybírósági beadványt, majd alkotmányjogi panaszt is megfogalmazó Vadász Gábor levélben reagált a kamarának, melyben helyteleníti annak eljárását. Mint elmondta, úgy tartja, hogy durván megtámadták, pedig lehetett volna kollegiálisan is beszélni ezekről a kérdésekről, és a nyugalmazott szakorvos véleménye szerint a kamara választott testületként nem kapott felhatalmazást arra, hogy minden orvos nevében beszéljen ezekről a társadalmilag nem kibeszélt kérdésekről. Mint Vadász Gábortól megtudtuk, az eutanázia orvosi támogatottságát felmérni szándékozó kérdőívét – nyilván a kamarai vélemény hatására is – eddig csupán 210-en töltötték ki. Közöttük azonban vannak egyetemi tanárok, osztályvezető főorvosok, több szakvizsgával rendelkezők és gyermekorvosok is.

Hetvenen válaszolták azt, hogy menthetetlen betegeik vagy családjaik korábban kérték tőlük az eutanáziát, s kilencvenen jelezték: szeretnék, ha Magyarországon végre rendeznék ezt a kérdést.

Az anonimitással kapcsolatos felvetésre Vadász Gábor azt mondja, Európában megengedett kérdőívek anonim módon való kitöltése, ha az az orvosra, a kutatóra nézve káros végkifejlettel járhatna.

Vadász Gábor úgy tartja: nem követett el etikai vétséget, csupán kollégái véleményét szerette volna feltárni egy sokakat érintő társadalmi probléma kapcsán, amelyben a lakossági támogatottság meghaladja az 50 százalékot.

Mint fogalmaz: kollégáitól tudja, hogy „bár tiltott, az élet néha mégis rákényszerít orvosokat arra, hogy részt vegyenek eutanáziában, ami egyaránt rendkívül súlyos terhe az orvos hivatástudatának és erkölcsi meggyőződésének. Ezek tények, és ezért beszélni kell róluk, mint ahogy történik világszerte, az USA-tól, Európán át Kínáig. Lassan hazánkban is ki kell alakítani egy az orvosok és a társadalom számára is elfogadható álláspontot.”

A sebész-aneszteziológus azt írja a kamarának írott levélben: az eutanáziát szörnyűségnek tartja az öngyilkossághoz hasonlóan, mert az „az ember életbe vetett hitének és élni akarásának a csődje, hiszen ilyenkor az ember maga ellen támad. De gyakran csődje az orvoslásnak, az ellátásnak és az emberi kapcsolatoknak, egyben élő problémája a társadalomnak és az egészségügynek is.”