Etikai aggályok az etikai szabályok körül

A törvényen kívüli állapot a tavaly egyik elsőként elfogadott reformtörvényre vezethető vissza, amely önkéntessé tette a kamarai tagságot, s egyben új alapokra helyezte az etikai ügyek megítélését, elbírálását is. A Magyar Orvosi Kamara (MOK), a Magyar Gyógyszerész Kamara (MGYK) és a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara etikai, fegyelmi bizottságainak a január 31-én folyamatban lévő etikai eljárásokat azok folytatása nélkül, február 28-ig meg kellett szüntetniük – a jogszabály úgy rendelkezett, hogy ilyen ügyekben az újonnan felállítandó országos, illetve a megyei etikai tanácsok határoznak majd. Információink szerint a több szervezetből delegált országos testületnek a kamarák által képviselt része ugyan már mintegy két hónapja működik – és legutóbbi ülésén dr. Szabó Sándor, a Magyar Gyógyszerész Kamara (MGYK) tiszteletbeli elnöke személyében elnököt is választott tagjai közül –, de lapzártánk idején még nem alkották meg saját eljárásrendjüket, s nem fogadták el a törvény szerint minősített többséggel meghatározandó rendtartást. Vagyis azt a magyar jogrendben eleddig nem létező etikai szabálygyűjteményt, amelyet a miniszter rendeletben hirdet majd ki, s amely írott szabályként azt igyekszik meghatározni, milyen elvek betartása mentén nyújtanak egészségügyi szolgáltatást az egészségügyi dolgozók; milyen magatartási szabályok vonatkoznak egymás közötti munkakapcsolatukra, valamint ők és a társadalom viszonyára. És épp ez az a pont, amelyen számos kritika éri létét, annak ellenére, hogy még meg sem született.
Dr. Benoist Györgyöt a korábban köztestületként működő MOK már megszűnt Országos Etikai Bizottságának elnökét az orvoskamara jelölte az új Országos Etikai Tanácsba (OET). A korábban az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetben dolgozó, köztiszteletben álló személyiség a Medical Tribune érdeklődésére azt mondta, alkotmányos aggályokat is felvet, ha a miniszter rendeletet alkot olyan szabályokról, amelyeket lehetetlenség leírni.
– Alapkifogásom bármiféle rendtartással szemben az, hogy más dolog a jog és megint más az erkölcs. Ez utóbbiaknak ugyanis legfeljebb csak egy részét lehet leírni – mondta. – Épp ezért szólt úgy a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexének preambuluma, hogy „az Etikai Kódex a lényeges etikai elveket és szabályokat rögzíti, de nem foglalja írásba az orvostól elvárható összes etikai magatartást. Ebből következik, hogy az orvosnak nemcsak az Etikai Kódexben rögzítette¬ket kell betartania, hanem az orvosi hivatásnak az általános erkölcsből levezethető követelményeit is. Az orvos magánéletében sem tanúsít¬hat hivatásához méltatlan magatartást.” Azt gondolom, alkotmányellenes lenne, ha jogszabályba foglalnák, hogy az orvosnak magánéletében is orvosként kell viselkednie – most pedig ezt kísérlik meg. Különösen olyan megfogalmazásban aggályos mindez, hogy mivel a Magyar Köztársaság minden állampolgárának elidegeníthetetlen joga a szabad orvosválasztás, ezért az orvosoknak kötelességük ezt számukra biztosítani – a hatályos jogszabályok keretein belül. Azaz, ha egy másik jogszabályban korlátozom a polgárok szabad orvosválasztását, akkor mindez nem érvényes – fogalmazott Benoist György.
Az OET orvosi kamarát képviselő tagja azt is nonszensznek tartja, hogy a testületnek az eljárási szabályokat és a rendtartást – épp a jelenlegi törvényen kívüli állapot miatt – nagyon rövid idő alatt kellene lényegében egyhangúan elfogadnia.
– A MOK Etikai Kódexét 1994-ben kezdte írni egy húsztagú, tapasztalt orvosokból álló grémium – mondta. – A dokumentumtervezetet négy évig vitatták széles körben, és csak 1998-ban fogadták el, de az elvi kérdésekkel foglalkozó Etikai Kollégium ezt követően is folyamatosan tárgyalta és a közgyűlés változtatott rajta az aktuális tudományos, etikai-erkölcsi és más kérdéseknek megfelelően.
Benoist György szerint egy ilyen szabályozás sosem lehet teljes: „az elmúlt 12 év sem volt elég arra, hogy tökéletes szöveget alkossunk. Akkor ez miért sikerülne egy nemrégiben összeverbuvált, korábban nem feltétlenül ilyen kérdésekkel foglalkozó csoportnak két hónap alatt?” Benoist György nyugdíjasként inkább feláll, ha esetleg olyan szabályozást akarnak életbe léptetni, amely ellen erkölcsi érzéke tiltakozik. Azt elképzelhetőnek tartja, hogy meg tudnak állapodni egy megfelelő szövegtervezetben, a testület legutóbbi ülésén azonban kérte, hogy a rendtartás minden egyes passzusáról külön szavazzon majd a bizottság. De akkor még mindig kérdés szerinte, hogy mindezt szabad-e rendeletben kihirdetni.
Vitatják ezt a gyakorlatot és a rendtartás intézményét független szakértők is. Dr. Dósa Ágnes, a Semmelweis Egyetem Magatartás-tudományi Intézetének orvos-jogász adjunktusa a Lege Artis Medicinae-ben például úgy fogalmaz: „A rendtartás sajátos, új elem a magyar jogrendszerben. (…) Érdemes azon elgondolkodni, hogy – divatos szakszóval élve – milyen demokratikus legitimáció áll a kilenctagú testület mögött, ami lehetővé teszi, hogy minden egészségügyi dolgozóra vonatkozóan kötelező magatartási szabályokat alkosson meg?” Dósa Ágnes arra hivatkozik, hogy a kamarák esetében biztosították a tagok beleszólását az etikai statútum megalkotásának folyamatába, „a rendtartás esetében azonban nem találunk demokratikus elemet. (…) További probléma, hogy az etikai bizottságok a törvény megfogalmazása szerint kizárólag a rendtartásban foglaltak megsértése esetén járhatnak el. Ami tehát nem szerepel a rendtartásban, annak megsértése nem lehet etikai vétség” – így meg kell duplázni a hatályos egészségügyi joganyagot.
A szaktárca honlapján egyébként olvasható már az a hamarosan rendeletként megjelenő módosítási javaslat, amely az egészségügyi törvényt átírva pontosítaná az etikai eljárásokat. Eszerint a bizonyítási eljárást tárgyalás keretében végzik majd, és lehetővé teszik annak törvényi szintű kimondását, hogy az egészségügyi dolgozó által elkövetett jogszabálysértés egyben etikai vétséget is jelent.
Nem kamarai tagok esetében az etikai eljárást első fokon a MET, másodfokon az Országos Etikai Tanács folytatja majd le. Ezek az etikai testületek – hasonlóan a korábbi kamarai büntetésekhez – figyelmeztetést, megrovást és a mindenkori minimálbér havi összegének tízszereséig terjedő pénzbírságot szabhatnak ki. A kamarai etikai bizottság a kamarai tagság felfüggesztésével is élhet – ez a szankció azonban súlytalan, hiszen a tagság önkéntes.
Az orvosi kamara etikai eljárást már csak tagjaival szemben folytathat, mindennek azonban megkérdőjeleződött az értelme. Az etikai eljárás alá vont kamarai tagok tagsági viszonyuk megszüntetésével ugyanis mentesülnek az eljárás alól, ráadásul a kamarai tagság felfüggesztése már nem tekinthető szankciónak, hiszen nem jár az orvoslás gyakorlásának felfüggesztésével. A kamara ráadásul tagjai esetében is csak korlátozott jogkörrel bír. Fellebbezés esetén – másodfokon – már csak akkor kerül az ügy a kamara Országos Etikai Bizottsága elé, ha az elsőfokú határozatnak kizárólag a kamarai tagsági viszonyt érintő büntetéssel (felfüggesztés, kizárás) szemben nyújtanak be fellebbezést. Ha az érintett az ellene felhozott kifogásokat vitatja, akkor másodfokon már az ÁNTSZ keretében működő Országos Etikai Tanács jár majd el.

Önkéntes munkaszolgálat pünkösdi királysággal?

Lát esélyt arra, hogy teljesüljenek az Országos Etikai Tanács miniszterhez eljuttatott kérései? – kérdeztük dr. Szabó Sándort, az OET gyógyszerészkamara által delegált elnökét.
– Mindhárom kamara az Alkotmánybírósághoz fordult, mert negatív diszkriminációnak, így alkotmányellenesnek tartjuk a kötelező kamarai tagság megszüntetését, amelyből az új etikai szabályozás is következik – nyilatkozta lapunknak dr. Szabó Sándor. Mint fogalmazott: önkéntes munkaszolgálatosként vállalták el a feladatot. A testület felállításának elvét nem fogadják el, de jogkövetők, és a törvény szerint a kamaráknak tagokat kell delegálniuk.
– Azért ássuk a lövészárkokat, hogy ne alakuljon ki olyan helyzet, amit esetleg már nem lehet helyrehozni. Azt próbáljuk elérni, hogy az egészségügyben ne legyen kétfajta etikai előírás, egy állami meg egy szakmai – mondta. Arra a kérdésre, így gondolkodnak-e az országos tanács nem kamarák által delegált tagjai is, Szabó Sándor annyit felelt: ők köztisztviselők, de jelzés értékű lehet, hogy az alkotmányellenességet kimondó határozatot egyhangúlag szavazták meg.
Az Országos Etikai Tanács lapzártánk után, június 4-én tartja következő ülését; ezen második alkalommal vesz részt a teljes testület. Szabó Sándor szerint ugyanis „a munkát kezdetben rendkívül rosszul szervezve az ÁNTSZ. A helyzet válságos, júniustól ugyanis a rendtartás alapján kellene etikai ügyekben eljárni, és egyes hírek szerint a rendtartás már nyomdában van – anélkül, hogy az Országos Etikai Tanács elfogadta volna. Ha ez igaz, akkor királyságom pünkösdi volt; lemondok, ha olyasmi kerül a dokumentumba, amit megbízóim nem tudnak elfogadni”.

Köbli Anikó