Érdemes finomítani az ellátási szinteket
A szakmai kollégium még mindig nem tette közzé, mit jelentenek az egészségügyi ellátási szintek, mi a különbség például a pszichiátriai munka 1-es és 2-es progresszivitása között – írja a Magyar Hírlap.
Sok finomításra van még szükség ahhoz, hogy megnyugtatóan „beálljon” a betegellátás új struktúrája – véli a Szakmai Kollégium elnöke.
Bár köztudott, hogy a magyar egészségügy nem bővelkedik orvosokban, az ágazatvezetői tanácsadó testület – Szakmai Kollégium – elnöke, Fülesdi Béla mégis jobbára az ápolókat hiányolja. A helyzet azért éles, mert a gyógyítás személyi és tárgyi elvárásait – az úgynevezett minimumfeltételeket – nemrég alkotta meg a testület, és az ősztől már eszerint kell működniük a kórházak egyes osztályainak.
A különféle beavatkozásokat úgynevezett progresszivitási szintekre osztották, a szerint, hogy az adott betegség ellátása mennyire bonyolult. A legtöbb orvosi szakmában három szint van, így például adott esetben a kezdődő tüdőgyulladást másutt kell kezelni, mint a már szövődményes, súlyos változatát. Ezt főképp a betegek biztonsága, ugyanakkor részben a meglévő adottságok vagy azok hiánya magyarázza.
Fülesdi professzor szerint azonban szinte nincs olyan intézmény, amelynek például a sebészetén elegendő nővér dolgozik. Ezért csaknem bizonyos – mondta –, hogy a működés érdekében lazítani kell a gyeplőn, persze a betegérdeket figyelembe véve.
Érdekes az is, hogy a kollégium még mindig nem tette közzé, mit jelentenek valójában az említett ellátási szintek, mi a különbség például a pszichiátriai munka 1-es és 2-es progresszivitása között. Igaz ugyan, hogy a diagnózis ismeretében dönti el az orvos, melyik szintre küldje a beteget, de a professzor szerint ezt a beosztást is érdemes finomítani – írja a Magyar Hírlap.
