Egészségfinanszírozás eredményszemlélettel
Az egészségügyi ellátás fejlődése önnönmaga táplálja legnagyobb problémáit, az elöregedést és a drágulást. Nagy kérdés, hogy ezt a helyzetet sikerül-e megoldani valahogyan, vagy továbbra is öles léptekkel haladunk a halhatatlanság és a végtelen költségek felé, írja a VG.
Ezzel szemben áll a sokak által emlegetett eredményszemléletű finanszírozás, ami azt jelenti, hogy a finanszírozó akkor fizet, ha a beteg gyógyultan távozik. Így ösztönzik az összes szereplőt (orvost, gyógyszergyárat, beteget és mindenki mást), hogy a lehető leghatékonyabb terápiát a lehető legjobb módon alkalmazza. Az nagyjából világos, hogy mindez hogyan eredményezhet megtakarítást például Magyarországon, ahol még mindig szeretik indokolatlanul bent tartani a betegeket a kórházak. De még ezen az úton is rengeteg kérdést kell megválaszolni, és sok ellenállást legyőzni.
Az viszont már nehezebben értelmezhető, miként lehet a pácienst arra ösztönözni, hogy partner legyen a betegség megelőzésében és leküzdésében.
Nos, ilyen megoldásokra azért már hazánkban is van példa, igaz, inkább negatív ösztönzők formájában, mint például a dohány jövedéki adója. De a magánszférában megjelentek a pozitív ösztönzők is. Dél-Afrikában hawaii nyaralást ígér egy biztosító, ha ügyfele vállalja a társaság egészségmegőrző programjában való részvételt, s rendszeres testedzést végez. Amerikában egy biztosító egy dollárért kínálja ügyfeleinek az Apple okosóráját, ha vállalják, hogy az órán keresztül rendszeresen megosztják a sportolásukról szóló adatokat a biztosítóval.
Ezek persze csak pilot projektek ahhoz képest, hogy az eredményszemléletű finanszírozás hívei a rendszer egészére és kötelező jelleggel akarják kiterjeszteni a páciensekre vonatkozó egészségügyi bonus-malus rendszert (a prevencióra és az ellátásra egyaránt).
Az ellátási oldalon a legnagyobb megtakarítást a pontos diagnózisok és a testre szabott terápiák hozhatják el. Tudni kell, hogy egyazon terápia hatékony lehet az egyik betegnél, miközben nem használ egy másiknál. Ha tudnánk, hogy ez mi alapján dől el, melyek azok az indikátorok, amelyek megmondják, hogy melyik betegnél melyik terápiát érdemes bevetni, az sok-sok százalékpontnyi megtakarítást eredményezne.
Számosan vagyunk a szakmában, akik úgy gondoljuk, hogy ez kizárólag adatszerzés és elemzés kérdése.
